A mentális betegségek gyakran láthatatlanok, mégis jelentős hatással vannak az érintettek életére. Ha szerettünk, barátunk vagy ismerősünk küzd ilyen problémával, nem mindig tudjuk, hogyan közelítsünk hozzá, hogyan segítsünk. Pedig a támogató, megértő környezet kulcsfontosságú a gyógyuláshoz. Íme 7+1 dolog, amit jó tudni a mentális betegséggel élőkről.
- A mentális betegséggel együtt kell tudni élni
Fontos megérteni, hogy a mentális betegségek az agyban alakulnak ki, így nem lehet egyik napról a másikra „kigyógyulni” belőlük. Az érintetteknek időre és türelemre van szükségük az állapotuk elfogadásához és kezeléséhez. Legyünk megértőek és támogatóak ezen az úton. Ne várjuk el, hogy szerettünk egyik napról a másikra „összeszedje magát”, és ne vegyük zokon, ha a gyógyulás hosszabb folyamat. - Nem számítanak őrültnek
Kerüljük az „elmebeteg”, „őrült” és hasonló megbélyegző kifejezéseket. A mentális betegségek ugyanolyan egészségügyi problémák, mint a testi bajok, csak éppen a lelket érintik. Az érintettek nem „bolondok”, hanem támogatásra szoruló embertársaink. Beszéljünk nyíltan, de tapintatosan a problémáikról, és ne stigmatizáljuk őket. A megértés és az elfogadás sokat segíthet nekik. - Egyszer fent, egyszer lent
A mentális betegségek gyakori velejárói a hangulatváltozások. Egyik nap az érintett lehet energikus és motivált, máskor pedig erőt vehet rajta a levertség, a kilátástalanság érzése. Legyünk felkészülve ezekre a hullámvölgyekre és -hegyekre. Ne várjuk el, hogy szerettünk mindig ugyanolyan hangulatban legyen, és próbáljuk megérteni, hogy ezek a változások a betegsége részei. - Nem rád mérges
Ha szerettünk dühös vagy ingerlékeny, ne vegyük magunkra. Ezek a reakciók gyakran a mentális problémák, például a depresszió vagy a mánia tünetei, nem személyes támadások. Maradjunk higgadtak és empatikusak. Ne háborodjunk fel, és ne vegyük személyes sértésnek, ha szerettünk időnként kiabál vagy türelmetlen. Próbáljunk inkább nyugodt, támogató légkört teremteni. - Kezelhető a helyzet
Számos terápia és kezelési mód létezik, a gyógyszeres kezeléstől a pszichoterápiáig, a testmozgástól a csoportos foglalkozásokig. Ami az egyiknek beválik, másnak lehet, hogy hatástalan. Bátorítsuk szerettünket, hogy találja meg a számára legmegfelelőbb segítséget, és álljunk mellette a folyamat során. Ne adjunk tanácsokat, hanem hallgassuk meg, és segítsünk neki tájékozódni a lehetőségekről. Legyünk türelmesek, és ne várjunk azonnali eredményeket. - Az ölelés segíthet
Egy ölelés, egy telefonhívás, egy kedves üzenet sokat jelenthet. Mutassuk ki szeretetünket, támogatásunkat. Ha szerettünk magányosnak, elhagyatottnak érzi magát, biztosítsuk róla, hogy mellette állunk. Néha egy apró gesztus is reménysugár lehet. Legyünk jelen, hallgassuk meg, és adjunk pozitív visszajelzéseket. Egy kedves szó, egy bátorító mosoly csodákat tehet. - Nem baj, ha kérdezünk
Ne féljünk kérdezni, beszélgetni a betegségről. Minél többet tudunk róla, annál jobban megértjük szerettünk helyzetét. Ugyanakkor tiszteljük a határait – ha nem szeretne beszélni róla, ne erőltessük. Legyünk elfogadóak és türelmesek. Hallgassuk meg, ha meg akar nyílni, de ne faggassuk. Mutassunk érdeklődést, de ne legyünk tolakodóak.
+1 Fizikailag is rossz nekik
Ne feledjük, hogy a mentális betegségek testi tünetekkel is járhatnak, a fejfájástól a gyomorbántalmakig. Legyünk figyelmesek szerettünk fizikai jólléte iránt is, és bátorítsuk, hogy forduljon orvoshoz, ha szükséges. Kísérjük el az orvosi vizsgálatokra, ha igényli, és segítsünk neki betartani az orvos utasításait. Figyeljünk oda az étkezésére, alvására és általános egészségi állapotára.
Egyéb megfontolások
- Vigyázzunk magunkra is: A mentális betegséggel élő szerettünk támogatása érzelmileg megterhelő lehet. Ne feledkezzünk meg a saját szükségleteinkről sem. Forduljunk mi is segítséghez, ha úgy érezzük, hogy a helyzet minket is megvisel.
- Ismerjük fel a krízishelyzeteket: Tanuljuk meg felismerni a figyelmeztető jeleket, például ha szerettünk öngyilkossági gondolatokról beszél, vagy elhanyagolja magát. Ilyenkor azonnal kérjünk szakmai segítséget.
- Legyünk realisták: A gyógyulás hosszú folyamat lehet, és lehet, hogy szerettünknek élete végéig együtt kell élnie a betegségével. Fogadjuk el a helyzetet, és örüljünk a kis eredményeknek is.
- Tartsuk tiszteletben a döntéseit: Ha szerettünk úgy dönt, hogy abbahagyja a gyógyszerszedést vagy a terápiát, ne erőltessük, de fejezzük ki aggodalmunkat. Végsősoron az ő élete, az ő döntése.
Összegzés
A mentális betegségekkel való együttélés kihívásokkal jár, de sok támogatással, megértéssel és szeretettel áthidalhatók. Legyünk nyitottak, elfogadóak és türelmesek. Hallgassunk, tanuljunk, és legyünk jelen. Így tudunk a legjobban segíteni a mentális problémákkal küzdő szeretteinknek a gyógyulás és egy teljesebb élet felé vezető úton. Ne feledjük, hogy minden apró gesztus számít, és hogy jelenlétünkkel, támogatásunkkal enyhíthetjük szeretteink terheit. Legyünk a szövetségeseik ebben a küzdelemben.
