Gondolj csak bele, hányszor érezted úgy, hogy mindenkinek meg kell felelned? Hányszor tartottál attól, hogy ha nem felelsz meg elvárásoknak, csalódást okozol másoknak, vagy rosszabb esetben, elutasítanak? Az ilyen érzések mind a megfelelési kényszer jelei, amely sokunk életét befolyásolja, néha észre sem vesszük, mennyire.
A megfelelési kényszer az a hajlam, hogy igyekszünk mások elvárásainak megfelelni, gyakran a saját igényeink és érdekeink rovására. Ez a magatartásminta nagyon káros lehet, mert a folyamatos igyekezet, hogy másoknak megfeleljünk, szorongást, kiégést és elégedetlenséget eredményezhet.
Nem szabad azonban összekeverni a megfelelési kényszert azzal, hogy tiszteletben tartjuk mások véleményét és igényeit. A különbség ott van, hogy míg a tiszteletben tartás azt jelenti, hogy figyelembe vesszük mások nézeteit, de továbbra is megtartjuk a saját igényeinket és határainkat, a megfelelési kényszer esetében gyakran feláldozzuk saját szükségleteinket és érzéseinket, hogy elkerüljük a konfliktusokat és az elutasítást.
A megfelelési kényszer gyakran gyökerezik a gyermekkorban, ahol a szülői vagy társas elvárásoknak való megfelelés volt a feltétele annak, hogy elfogadást és szeretetet kapjunk. Azonban felnőttként ez a magatartás csapdába ejthet minket, mert nem képesek vagyunk arra, hogy igazán önmagunk legyünk és igényeink szerint éljünk.
Ezért fontos, hogy megtanuljuk felismerni a megfelelési kényszer jeleit és azon dolgozzunk, hogy feloldjuk ezeket. Ez lehet, hogy azt jelenti, hogy tisztában kell lennünk a saját igényeinkkel és érzéseinkkel, és képesek legyünk kifejezni ezeket mások felé. Talán az is szükséges, hogy megtanuljuk, hogy rendben van nemet mondani, és nem mindenki fog minket szeretni – és ez rendben is van.
Önmagunk lenni, anélkül, hogy a folyamatos megfelelés terhét cipeljük, nem könnyű feladat. De amikor képesek vagyunk megtörni a megfelelési kényszer láncolatát, sokkal szabadabbak és boldogabbak lehetünk, mert végre igazán önmagunk lehetünk. A megfelelési kényszer leküzdése nem egyik napról a másikra történő változás, hanem hosszú távú folyamat, amelyben sok türelemre és önbizalomra van szükség. De az eredmény, az önmagunkért élt élet, minden erőfeszítést megér.