Egy szeretett személy elvesztése az élet egyik legmegrázóbb eseménye, amely nemcsak érzelmi, hanem fizikai szinten is súlyos következményekkel járhat. A gyász során az emberi kapcsolatok megszakadása, a társas háló sérülése jelentős stresszt okoz, amely hosszú távon is kihat az egészségre. Kutatások szerint a veszteséget követő két évben a testi és lelki megbetegedések valószínűsége drámai mértékben, akár 70–80%-kal is megnő, és a halálozás kockázata is emelkedik. Egy átlagos ember élete során legalább 5–10 súlyos veszteséget kénytelen elviselni, amelyek közül a legmélyebb fájdalmat a saját gyermek vagy a házastárs elvesztése okozza, amit a legnagyobb stresszforrások közé sorolnak.

A gyász feldolgozása szorosan összefügg a társas támogatás minőségével. Amikor egy gyászoló személy megfelelő támogatást kap a környezetétől, az segíthet enyhíteni a gyász terheit. Azonban ha ez a támogatás elégtelen vagy konfliktusos, az komoly problémákat eredményezhet. A társas támasz hiánya patológiás gyászreakciókhoz vezethet, amelyek akár évekig is elhúzódhatnak. A gyász tehát egyszerre magányos és társas jelenség, amely során gyakran fokozódik az igény mások jelenlétére és támogatására.

A kulturális normák számos társadalomban előírják, hogy a krízisben lévőknek segítséget kell nyújtani. Ez a társadalmi támasz csökkenti a stressz káros hatásait, és segíthet a gyászolóknak abban, hogy megbirkózzanak a veszteséggel. Amikor a környezet segítőkész, és a gyászoló érzi, hogy nincs egyedül a fájdalmában, az érzelmi és testi megbetegedések kockázata is csökkenhet.

A gyász feldolgozásában kulcsfontosságú a támogatás minősége. A családtagok, barátok, és akár a szakemberek (mint a pszichológusok, coachok, lelkészek) szerepe nem csupán a vigasztalásban, hanem a gyászoló személy körüli támogató háló megerősítésében is megnyilvánul. Az empátia, a megértés és a jelenlét mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a gyászoló ne érezze magát egyedül a veszteség feldolgozásának nehéz útján.

Azokban az esetekben, amikor a társas támasz hiányos vagy nem megfelelő, a gyászolók gyakran küzdenek elhúzódó és súlyos gyászreakciókkal. Ilyen helyzetekben a szakemberek, mint a pszichológusok vagy a gyásztanácsadók, életmentő támogatást nyújthatnak. Ők segíthetnek abban, hogy a gyászolók megtalálják a módját a fájdalom kezelésének, és újra megtalálják helyüket az életben.

A gyász tehát nem csupán egyéni, hanem társas folyamat is. A társas támasz jelentősége nem csupán abban rejlik, hogy enyhíti a gyász terhét, hanem abban is, hogy segít a gyászolónak újra felépíteni az életét. Ezért fontos, hogy a társadalom és a közvetlen környezet ismerje fel a gyászolók szükségleteit, és megfelelő támogatást nyújtson nekik ebben a nehéz időszakban.