SolutionCircle 8 lépése: komplex csapatproblémák megoldása

Tanulj marketingpszichológiát! Csak 5775 Ft

„Egy problémát sem oldhatunk meg arról a tudatossági szintről kiindulva, amely azt létrehozta.” A mondatot sokan Albert Einsteinhez kötik, bár a forrása vitatott. Ettől függetlenül pontosan leírja azt a szemléletváltást, amit a SolutionCircle képvisel: ha ugyanazzal a gondolkodással állunk neki, legfeljebb ugyanoda jutunk vissza. A SolutionCircle egy strukturált, mégis rugalmas csapatmódszer összetett helyzetekhez. Nem „szent grál”, hanem egy működő, gyakorlati eljárás, amelyet különösen akkor érdemes elővenni, ha a csapat már sokadszor kerül ugyanabba a vitába, vagy az elemzés–vitázás–ígéretek háromszögében köröz. A cikkben végigmegyünk a nyolc lépésen (Keretek meghatározása; Célok kijelölése; Erőforrások felismerése; Cselekvési opciók feltárása; Előrehaladás mérése; Kérdések megfogalmazása; Cselekvés és megvalósítás; Visszatekintés és reflektálás), és közben bemutatom az „ugróiskola elvét” is, vagyis azt, hogyan lehet a folyamatot a helyzethez igazítani merev sorrend nélkül. A célom nem az, hogy „szépen” beszéljek a módszerről, hanem hogy kézbe adható, azonnal használható gyakorlatot adjak. Vezetőként, coachként, csapattagként akkor jársz a legjobban, ha nem csodát vársz, hanem a következő hasznos lépést keresed. A SolutionCircle ebben segít: egy közösen felrajzolt pályán tart, ahol a figyelem a preferált jövőn és a már meglévő működésen van, nem a hibaokok boncolásán. Ez nem „pozitív gondolkodás”, hanem kőkemény fókusz menedzsmentidőre, energiára és viselkedésre – és ez az, ami haladást hoz.

Az ugróiskola elve

Az ugróiskola elve egyszerű: nem kell mindig ugyanott kezdeni, és nem muszáj végigugrani minden mezőt. A gyerekjátékban hol hármasra, hol hetesre léptünk – itt is ez történik. Vannak helyzetek, amikor a csapatnak nincs kapacitása hosszas keretezésre: ilyenkor a Célok kijelölésénél kezdünk, és csak később térünk vissza a Keretekhez. Máskor mindenki tele van ötlettel, de szétesik a fókusz – ilyenkor előre vesszük az Előrehaladás mérését, hogy még az ötletelés előtt kiderüljön: mit számolunk „javulásnak”. Az ugróiskola elve nem relativizálja a sorrendet, hanem a valóság rendetlenségéhez igazít. A folyamatgazda (facilitátor vagy vezető) feladata felismerni, melyik lépés kihagyása kockázatos, és melyiket érdemes megcserélni. Például krízishelyzetben (kifutó határidő, elégedetlen ügyfél) a csoport gyors megállapodást akar; ilyenkor a Cselekvés és megvalósítást felhozom a negyedik-ötödik pozíció környékére, és csak a legkisebb működő lépést keresem. Stabilizálás után visszaugrunk a Kérdések megfogalmazásához és a Visszatekintéshez, hogy bezárjuk a tanulási kört. A rugalmas lépegetés nem „szétesés”; épp ellenkezőleg: tudatos átmenetek a csapat jelen állapota szerint. Ez az adaptivitás az, amit a csapatok a leggyakrabban „életszerűnek” élnek meg, mert nem kényszeríti rájuk azt a logikai sorrendet, amire éppen nincs idejük vagy bizalmuk.

Keretek meghatározása

A keret három kérdésre válaszol: miről beszélünk (téma és hatókör), kik beszélnek (szerepek és felelősség), és milyen játékszabályok szerint (interakciós normák). A téma- és hatókör-keret kijelöli, mi fér bele a jelen beszélgetésbe, és mi nem. Például: „a következő negyedév ügyfélszolgálati átfutási idejét csökkentjük, nem a teljes termékfejlesztési folyamatot alakítjuk át”. A szerepkeret tisztázza, ki a döntéshozó, ki az inputadó, ki az érintett; ezzel megszűnik az a tipikus feszültség, hogy mindenki mindent „leszavazhat”. Az interakciós keret pedig megállítja a meddő köröket: nincs vágólemezes múlt-felelősség keresés; rövid, egy témára fókuszáló hozzászólások; a „már működő” példák elsőbbsége a „miért nem működik” narratívák előtt. Itt teremtjük meg a pszichológiai biztonságot is: előre kimondjuk, hogy a gyenge ötletek is beléphetnek az ajtón, mert az ötödik variációjuk lesz hasznos. Vezetőként ne akarj „igazságos” lenni; legyél következetes: ha a keret szerint ötletelünk, akkor nem döntünk; ha döntünk, akkor nem ötletelünk. A keret ezért valójában időgazdálkodás: kitesszük a határokat, és az időt abba fektetjük, ami előrevisz. A jó keretezés nem hosszú, hanem világos. És ha a beszélgetés közben kiderül, hogy a keret szűk vagy széles, a facilitátor módosíthatja – az ugróiskola logikája szerint.

Célok kijelölése

A SolutionCircle célfogalma „preferált jövő”: nem azt írjuk le, mi nem lesz (kevesebb csúszás), hanem azt, mi lesz és hogyan vesszük észre (például „az ügyféligény-beérkezéstől első visszajelzés 24 órán belül, 80%-os megbízhatósággal”). A cél legyen viselkedés-közeli és környezet-érzékeny: mit fog másképp csinálni az értékesítő, az ügyfélszolgálat, a fejlesztő; mit érzékel ebből az ügyfél; mivel mérjük. Nem vagyok a betűszavas célok (SMART stb.) ellensége, de a megoldásfókuszú gyakorlatban a legjobban az működik, ha a cél „észrevehető és megszámlálható” – már a következő hétre. Egy trükk: kérd meg a csapatot, hogy a cél megfogalmazása után mindenkinek legyen egy „kicsi jel” mondata („mi lesz az első jel, hogy elindultunk”). Ha ezt nem tudjuk kimondani, a cél még túl általános. Fontos: itt nem az okokról beszélünk, és nem terveket gyártunk – a cél a közös tájékozódási pont. Különösen magyar környezetben, ahol a szervezeti memória erős, és a múltbeli kudarcok könnyen visszarántják a figyelmet a hibakeresésbe, hasznos a célok kijelölését röviden, nagy energiával megcsinálni, és gyorsan továbbmenni az erőforrásokra. A cél akkor jó, ha a csapat 7/10-es „hit” értéket ad rá („mennyire hihető, hogy képesek vagyunk rá”), és legalább három konkrét viselkedés-mintát tudunk mondani mellé.

Erőforrások felismerése

Az erőforrás nem csak pénz és emberóra. Erőforrás minden, ami már működik, és ami a preferált jövő felé húz: működő kivételek („amikor mégis időben válaszoltunk – hogyan csináltuk?”), emberek erősségei („ki az, aki abban jó, hogy rendbe teszi a széteső szálakat?”), felhasználható minták a múltból („mikor vezettünk be új SLA-t úgy, hogy nem lett ellenállás”), és külső kapaszkodók (partner, ügyfél, sablon, adat). A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy körbemész egy egyszerű kérdéssel: „miből látjátok, hogy nem nulláról indulunk?” – és 10–15 percen belül összeáll egy lista, amelyik támaszt ad az ötleteléshez. Itt érdemes skálázni is: 0–10 skálán hol tartunk most, ha 10 = a célállapot? A csapat ritkán mond 0-t. A szám mögötti indoklásokból derül ki, mi mindent csinálunk már ma is a preferált jövőből. Ezt a szakirodalom „kivételeknek” hívja, a gyakorlatban pedig azt jelenti: nevezzük meg, tegyük láthatóvá, és csináljuk tudatosabban. A vezető dolga itt nem a „még több” kérés, hanem a „miből csináljunk többet” tisztázása. Ha az erőforrás-szakasz végén a csapat nem érzi magát erősebbnek, akkor túl sokat beszéltünk a hiányokról. Ilyenkor állítsd meg a beszélgetést, és kérdezd meg: „mi az a két dolog, amiben már jók vagyunk – és amire építhetünk a következő lépéshez?”

Cselekvési opciók feltárása

Az opciók feltárásánál a divergens gondolkodásnak adunk keretet. A szabály egyszerű: ötleteket gyártunk, nem érvelünk. Rövid hozzászólások, sok variáció, és tilos az „igen, de”. A facilitátor feladata a ritmus: gyors körök, szünet nélküli felsorolás, majd rövid csoportosítás („gyorsan megvalósítható”, „pilotot igényel”, „kívülről függ”). A csapatnak sokszor felszabadító, amikor kimondhat ötleteket anélkül, hogy rögtön védekeznie kellene. Itt jön jól az ugróiskola: ha kevés az ötlet, visszalépünk az Erőforrásokhoz; ha túl sok, előreugrunk az Előrehaladás méréséhez, hogy szűrjünk. Törekedj a viselkedés-szintű megoldásokra („kedd–csütörtök 9–12 között dedikált visszahívási blokk”), ne rendszercserékre („új CRM”). A nagy változások is kis viselkedésekből állnak. Végül válasszunk 2–3 kísérletet. A döntésnél egyetlen szempont érdekel: „mi az, ami valószínűleg működni fog a jövő hétig, és látszik rajta a haladás?” A kísérlet szó nem véletlen: engedi a tanulást, mert ha nem működik, nem bukás, hanem adat.

Előrehaladás mérése

A SolutionCircle nem „érzés-alapú” – nagyon is mérhető. A mérésnek két rétege van.

1) Skálázás: 0–10 skálán hetente megkérdezzük az érintetteket, hol tartunk a preferált jövő felé. A szám nem önmagáért fontos, hanem a mögötte lévő indokokért: „miért 6 és nem 5; mi tenné 6,5-re?”.

2) Viselkedés-mutatók (leading indicators): hány ügyféligényre adtunk 24 órán belül visszajelzést; a visszahívási ablak betartási aránya; a „két perc alatt eldönthető kérések” aránya stb. Ezek olyan mérőszámok, amelyek a cél felé közelítenek, nem utólag ítélkeznek. Ha a csapat ellenáll a számoknak, kezdd a skálázással – az sokszor elég. A mérést nem a vezető rendeli el; a csapat találja ki, mit érdemes nézni. Magyar szervezetekben gyakori, hogy a metrika büntetésként él a fejekben. Ezt oldd fel azzal, hogy mérést csak döntéshez és tanuláshoz kötünk: ha nem változtat semmit, nem mérjük. Egy praktikus fogás: minden kísérlethez egyetlen elsődleges és legfeljebb egy másodlagos mutatót választunk. Így a mérés nem nyomasztó jelentéskészítés, hanem fókusz.

Kérdések megfogalmazása

Az előre vivő kérdés egyszerre konkrét és tágas. Jó kérdések: „mi lesz az első jel, hogy az ügyfél észreveszi a változást?” – „mi az, amit már ma is csinálunk ebből?” – „mi lenne a legkisebb értelmes lépés a héten?” – „hol működött ez részben, és mi tette lehetővé?” – „ha 7/10-re léptünk a skálán, mi történt közben?” Ezek nem trükkök, hanem figyelemirányítók: a hiányok helyett az elmozdulást tesszük láthatóvá. Vezetőként különösen figyelj, hogy a kérdésed ne rejtett instrukció legyen („nem úgy kéne csinálni, hogy…”). A kérdés ereje abban van, hogy a csapat saját erőforrásaira talál rá. Ha a beszélgetés mégis visszacsúszik a „probléma-sztoriba”, használj kontrasztkérdést: „mikor kevésbé rossz?” vagy kivétel-kérdést: „mikor nem történik meg a csúszás – bármilyen kicsiben?” Végül építs be megerősítő kérdéseket is: „melyik válaszod volt ma a leghasznosabb számodra?” Nem dicséret, hanem metakognitív zárás: ettől marad meg a tanulás a fejben és a naptárban.

Cselekvés és megvalósítás

A megvalósításnál nem projektet indítunk, hanem kísérletet. A kísérlet definíciója: kis lépték, alacsony költség, gyors visszajelzés. Írd le egy sorban: „Ki mit tesz, mikor, mivel, és miből lesz látszata?” Például: „Ügyfélszolgálat – kedd és csütörtök 9–12 dedikált visszahívási ablak – shared naptár – a hívások 80%-a 24 órán belül”. Minden kísérlethez rendeljetek „társfelelőst” – valakit, aki ránéz és segít, nem ellenőriz. Egy haladó fogás: akadály-előnézet (premortem). Kérdezd meg: „mi az, ami valószínűleg meg fogja akasztani – és mi a megelőző lépés?” Ha háromnál több akadálytól féltek, a kísérlet túl nagy. Vezetőként itt jön a legfontosabb döntésed: lecseréled-e a nyelvet „utasításról” „megbeszélésre”. A SolutionCircle nem működik, ha a megvalósítás kultúrája büntető; a csapat ilyenkor kockázatkerülő lesz, és eltűnnek a jó ötletek. Megéri kimondani: „kísérletet nem büntetünk – csak tanulunk belőle”. Ettől a mondattól szokott tényleg megmozdulni a rendszer.

Visszatekintés és reflektálás

A visszatekintés nem összefoglaló megbeszélés, hanem döntés-előkészítés. Négy kérdés elég:

1) Mi volt a cél a periódusra?

2) Mi lett jobb (és hogyan vettük észre)?

3) Mi segítette ezt (melyik viselkedés, melyik körülmény)?

4) Mi a következő legkisebb lépés? Ha az 1–3 pontból nem derül ki semmi, akkor valószínűleg túl nagyra méreteztük a kísérletet, vagy rosszul mérünk. A visszatekintés egyik kulcs-eleme a továbbvivés (carry-over): nevezz meg legalább egy dolgot, amit változatlanul megtartotok. Ettől nem „kampányszerű” a változás, hanem szokás lesz belőle. Zárásként érdemes személyes reflektív kört csinálni: „mit tanultam ma a saját munkamódomról, amit hasznosítok jövő héten?” Ez nem terápiás kör, hanem önmenedzsment. A magyar szervezeti kultúrában gyakori a „tanulságok” listázása – de ezek ritkán fordulnak át viselkedésbe. A SolutionCircle-ben a reflektálás csak akkor ér valamit, ha a naptárban is megjelenik. Írd be, rögzítsd, és a következő találkozón azzal kezdjétek: mi lett belőle.

Összefoglaló táblázat

Lépés Fő kérdés Kimenet Ki felel érte Használt eszköz
Keretek meghatározása Miről beszélünk, ki dönt, milyen szabályokkal? Hatókör, szerepek, normák Facilitátor/vezető Rövid „játékszabály” lista
Célok kijelölése Mi a preferált jövő első jele? 2–3 észrevehető cél Teljes csapat „Első jel” mondatok
Erőforrások felismerése Miből látszik, hogy nem nulláról indulunk? Kivételek és erősségek listája Teljes csapat 0–10 skála
Cselekvési opciók Mi az a 10+ megoldás, amit kipróbálhatunk? Ötletkészlet, 2–3 kísérlet Teljes csapat Gyors klaszterezés
Előrehaladás mérése Mit számolunk „javulásnak” jövő hétig? 1–2 mutató/kísérlet Kísérletgazdák Heti skálázás
Kérdések Mi lenne a legkisebb értelmes lépés? Konkrét akciók és tiszta döntések Facilitátor Kontraszt- és kivétel-kérdések
Cselekvés Ki mit tesz, mikorra, milyen látszattal? Kísérleti lapok Kísérletgazdák Premortem
Visszatekintés Mi lett jobb, és mit tartunk meg? „Továbbvivés” és következő lépés Teljes csapat 4 kérdéses AAR

Rövid facilitátori forgatókönyv

  • Nyitás (5 perc): téma, keret, szerepek, normák.
  • Célkör (10 perc): preferált jövő, „első jel” mondatok.
  • Erőforrás-kör (10 perc): kivételek, 0–10 skála.
  • Ötletkör (15 perc): ötletek, klaszterezés.
  • Mérőszám-szünet (5 perc): egy elsődleges, egy másodlagos mutató.
  • Kísérletkijelölés (10 perc): 2–3 kísérlet „Ki–Mit–Mikor–Látszat”.
  • Premortem (5 perc): várható akadályok és megelőző lépések.
  • Záró reflektálás (5 perc): „mi volt a leghasznosabb ma?”.

Ellenőrző lista

  • Világos keret és döntési szerepek.
  • Preferált jövő és „első jel” mondatok megfogalmazva.
  • Kivételek és erősségek láthatóvá téve.
  • 2–3 kísérlet kiválasztva, nem több.
  • Minden kísérlethez 1–2 mutató kijelölve.
  • Heti skálázás a csapatnál bevezetve.
  • Következő találkozó naptárban.

Gyakori buktatók és ellenintézkedések

1) Visszacsúszás a probléma-sztoriba. Ellenintézkedés: kontrasztkérdések és kivételkeresés.

2) Túlméretezett akciók. Ellenintézkedés: bontsd kísérletre; ha háromnál több „feltétel” kell a működéshez, az már projekt.

3) Mérés mint ellenőrzés. Ellenintézkedés: a metrika célját kimondani („tanulás és döntés”), a mutatók számát korlátozni.

4) Rejtett hierarchia. Ellenintézkedés: a döntési szerepek előre tisztázása; ha vezető dönt, vállalja ki.

5) Facilitátori túlvezérlés. Ellenintézkedés: kérdezz, ne „kijelents”; tartsd a ritmust, de ne vedd el a tartalmat.

6) Magyar kontextus – „okos megmondás” kultúrája. Ellenintézkedés: tegyél külön kört „már működő kivételeknek”, és csak ezután ötletelj.

7) Túl sok opció, kevés akció. Ellenintézkedés: „mi következik a célból” kérdés; legfeljebb három kísérlet. Ha ezekre előre készülsz, a SolutionCircle nemcsak gördülékeny lesz, hanem következetes – és ez a kettő együtt hozza meg a csapat tartós teljesítményjavulását.

Magyar kontextus: hogyan ültethető át?

A magyar vállalati környezetben erős a szakmai érvelés és a múltbeli tapasztalatok súlya. Ez erőforrás – de könnyen „megmondásba” fordul. A SolutionCircle jól működik akkor is, ha a nyelvet tudatosan áthangolod. Néhány praktika:

1) Bizalmi ráhangolás: kezdj egy rövid körrel arról, mikor működött jól a közös munka legutóbb; ez lejjebb viszi a védekezést.

2) Dobd ki a „kinek a hibája?” kérdést: helyette „mi visz közelebb a jelhez?”

3) Hibrid–remote adaptáció: a skálázást anonim űrlappal is kérheted; az ötletelést rövid, időzített „breakout”-okban csináld.

4) Beszállítói függés: tedd külön kategóriába azokat az opciókat, amelyek a partnertől függenek; a kísérleteket válaszd belső kontrollból.

5) Szabályozott ágazatok: a kísérlet fogalmát fordítsd „teszt üzem”-re: kis kockázat, engedélyezett keretek. A tapasztalatom, hogy ha a csapat kézzelfogható jeleket lát már az első két hétben (például rövidülő válaszidők, tisztább ügyfélszegmentáció a bejövő kéréseknél), akkor a módszer „megveszi a jogát” a gyakorlatban. Onnantól már nem hit kérdése, hanem rutin.

Idézet

Az alábbi gondolat a módszer gyakorlati gerincét foglalja össze – és vállalom érte a nevem.

„A csapatok nem attól erősödnek, hogy végre kitalálják a tökéletes választ, hanem attól, hogy hetente láthatóvá teszik a haladást, és tudatosan többet csinálnak abból, ami már működik.” — Dajka Gábor

Az idézet mögötti vezetői döntés egyszerű, de bátor: nincs „mindent vagy semmit” megoldás – van következő hasznos lépés. A SolutionCircle minden lépése ezt a logikát szolgálja. Ha ezt a ritmust tartod (keret–cél–erőforrás–opció–mérés–kérdés–cselekvés–reflektálás), akkor a csapat nem csak egyszeri teljesítménylökést kap, hanem fenntartható tanulási ciklust alakít ki. Itt dől el, hogy a változás nem kampány, hanem munkaforma.

Dajka Gábor business coach szerint

Nem az a kérdés, hogy „hiszel-e” a SolutionCircle-ben, hanem az, hogy adsz-e a csapatodnak heti szinten esélyt a javulásra. Aki ma bonyolult piacon dolgozik, annak nem kell újabb „rendszerváltás” – elég, ha gondosan megkülönbözteti a zajt a jelzőktől, és a következő hétre kijelöl három viselkedést, amit többet csinál. A megoldásfókusz nem naivitás: fegyelmezett figyelem arra, ami működik. Merj kis kísérletekkel nagy szervezeti tehetetlenség ellen dolgozni. Ha vezető vagy, a felelősséged kettős: keretet adni és nem elvenni a csapat tanulásának jogát. Ha csapattag vagy, a felelősséged az, hogy behozd a saját kivételeidet – mert abból lesz közös tudás. A módszer sikere végül nem azon dől el, hogy betartjátok-e a sorrendet, hanem azon, hogy képesek vagytok-e hetente megkülönböztetni: mi lett jobb, és hogyan csináltátok. Ha erre a kérdésre újra és újra felelsz, előbb-utóbb a számok is beállnak. És igen: néha érdemes „ugrani” – előrébb vagy vissza – hogy a folyamat ne öncéllá, hanem hatásossá váljon.

Szakértő válaszol – GYIK

Miért rugalmas a sorrend? Nem zavaró ez a csapatnak?

A sorrend rugalmassága nem önkény, hanem a helyzethez igazítás. Ha például a csapatnak sürgősen kell mozdulnia, előre hozható a „Cselekvés és megvalósítás”, és csak ezután térünk vissza a mélyebb kérdésekhez. A facilitátor dolga az átvezetés: kimondja, miért ugrunk, és mikor térünk vissza a kihagyott lépéshez. Ezzel a csapat érti a logikát, és nem szétesésként éli meg.

Hogyan mérjem, ha „minden nap más”? (Ügynökségek, szolgáltató csapatok)

Ilyenkor érdemes viselkedés-közeli mutatókat választani (például „24 órán belüli első visszajelzés aránya”, „dedikált visszahívási ablak betartása”), és mellé skálázást kérni az érintettektől (0–10). A kettő együtt ad megbízható képet: az egyik mozgást mér, a másik megélést.

Mi a különbség a SolutionCircle és egy „klasszikus” brainstorming között?

A brainstorming csak az opciók feltárására szolgál, gyakran mérés és kísérletek nélkül zárul. A SolutionCircle viszont keretez, célt ad, láthatóvá teszi a már működőt, és kötelezően kijelöl 2–3 kísérletet mérőszámokkal, majd reflektál. Ez a tanulási ciklus az, amitől nem lesz „ötlet-temető” a falitábla.

Magyar piaci sajátosság: erős hierarchia, kevés idő. Így is működik?

Igen, ha előre tisztázod a döntési kompetenciákat, és a kísérleteket kis léptékűre veszed. A vezető nyíltan vállalja, mikor dönt, és mikor kérdez. A csapat pedig csak olyan kísérletet indít, amihez van közvetlen befolyása. Így a hierarchia nem akadály, hanem peremfeltétel, amivel tudatosan dolgoztok.

Ajánlott magyar videók/podcastok

Források

Mark McKergow: Solution-Focused Approaches in Management (fejezet)

Solutionsurfers: 8 steps to an efficient team with SolutionCircle (1 oldalas összefoglaló)

Huibers & Furman (2022): The Solution-Focused Circle Technique (UNLV – Journal of Solution-Focused Practices)

Címkék:

Korábbi cikkek

Legfrissebb

Népszerűek

Miért érdemes ma tudatosan foglalkozni az önbizalmaddal?

Az önbizalom témája ma már nem „motivációs szlogen”, hanem nagyon is konkrét életminőségi kérdés. A kutatások azt mutatják, hogy a tartósan alacsony önértékelés együtt jár gyakoribb szorongással, hangulatzavarral, párkapcsolati nehézségekkel és rosszabb fizikai egészséggel is. Közben a hétköznapi tapasztalat egészen mást sugall: sokan úgy érzik, hogy az önbizalom „vagy van, vagy nincs”, veleszületett adottság, esetleg...

Amikor az ADHD és a szorongás összeér

Sok ADHD-s felnőtt ugyanazzal a belső mondattal él: „baj van velem”. Nem csak az időpontok, a határidők, a „majd holnap megcsinálom” projektek kicsúszásáról van szó, hanem arról, ahogyan ezek összeadódnak: a szégyenről, a bűntudatról, a visszatérő csalódásokról. Ha ehhez hozzátesszük a nehezen kezelt kritikát, a feszült párkapcsolati vitákat, a munkahelyi „miért nem tudsz normálisan koncentrálni?”...

A gondolkodás négy módja: hogyan használjuk jól az eszünket a mindennapi életben?

Bár az agyunk éjjel-nappal dolgozik, a legtöbben soha nem ülünk le tudatosan átgondolni, hogyan</i érdemes használnunk. A mindennapokban inkább a következményeket érezzük: belső monológokat, szorongást, konfliktusokat, halogatást, döntési bénultságot. Sok ember fejében időről időre ugyanazok a kérdések keringenek: miért viselkedik velem máshogy a főnök, mint a többiekkel; miért akadok össze újra és újra ugyanazzal a...

A test utolsó suttogása: mi történik velünk halál után biológiai értelemben?

Amikor a halálra gondolunk, a legtöbben egy pillanatra gondolnak: az utolsó lélegzetvételre, a monitoron kiegyenesedő vonalra, a „meghalt” kimondásának másodpercére. Az orvostudomány mai tudása mellett azonban egyre világosabb, hogy biológiai értelemben a halál nem egyetlen időpont, hanem folyamat. A szervezet egésze leáll, miközben a sejtek egy része még órákig, sőt bizonyos körülmények között napokig küzd...

Lépj velem kapcsolatba

Keress bátran

Előadások tartását és podcast beszélgetéseket szívesen vállalok, illetve a sajtónak is nyilatkozom.
Sajtóreferenciák itt.

© Copyright 2025