A veszteség feldolgozása és a gyász folyamata az emberi élet szerves része, amelyet különböző kultúrák, vallások és társadalmak évszázadok óta igyekeznek támogatni és keretek közé helyezni. A gyász külső megnyilvánulásai, mint a sírás, a böjt, vagy éppen a haj lenyírása, a bibliai idők óta részét képezik ennek a folyamatnak. Azonban a gyász sokkal mélyebb és bonyolultabb folyamat, amelyet számos tényező befolyásolhat.
Az elhunythoz fűződő kapcsolat, a halál módja, a gyászoló életkora, neme, valamint előző életbeli eseményei és betegségei mind-mind meghatározzák, hogyan dolgozza fel valaki a veszteséget. A kulturális környezet és a vallásosság szintén jelentős szerepet játszanak a gyász kezelésében. Ezeknek a tényezőknek az összessége miatt a gyász mindig egyéni, de közös vonásokat is hordoz, amelyek kultúrákon és nemzeteken átívelő mintákat rajzolnak ki.
A normál gyász során a folyamat bizonyos szakaszokban zajlik: sokk, elutasítás, a veszteség tudatosulása, majd a felépülés és az új egyensúly kialakulása. Ha ezek a szakaszok sikeresen lezajlanak, a gyászoló képes lesz újra megtalálni helyét a világban. Azonban nem mindig zajlik le ilyen simán a gyászmunka. Komplikált gyász esetén a veszteség feldolgozása elakadhat, és hosszan tartó tünetek formájában nyilvánulhat meg, mint a depresszió, izoláció, vagy akár öngyilkossági gondolatok.
A komplikált gyász nem csak egyéni szinten, de kollektív szinten is megjelenhet. Példaként említhetjük a szerbek kollektív gyászát, amelyet a rigómezei csata óta hordoznak. Ez a történelmi veszteség a jugoszláv polgárháború mögött húzódó tényezőként is megjelenhet, mivel a kollektív gyász nem engedte, hogy a társadalom feldolgozza ezt a traumát. A nemzeti vagy kulturális szinten feldolgozatlan gyász reváns vagy bosszúvágy formájában manifesztálódhat, amely akár a társadalom destabilizálódásához is vezethet.
A gyász kollektív formája gyakran válik a politikai manipuláció eszközévé is. A kollektív emlékezetben továbbélő veszteségek és traumák olyan érzelmi tartalmakat mobilizálhatnak, amelyek a revans vagy bosszú szolgálatába állnak. A politikai elit felelőssége, hogy a társadalom különböző kultúráinak kollektív veszteségeit felismerje és segítsen azok feldolgozásában, ezzel elősegítve a társadalmi béke és harmónia fenntartását.
A gyász folyamatának támogatása nem csupán az egyének, hanem az egész társadalom érdeke. A gyász feldolgozása nélkül a múlt terhei akadályozzák a jelen és a jövő építését. A kollektív gyász feldolgozásának elmaradása hosszú távú társadalmi feszültségekhez vezethet, amelyek destabilizáló hatással bírnak. Ezért a gyász feldolgozására, legyen az egyéni vagy kollektív, különös figyelmet kell fordítani, hogy a múlt tragédiái ne mérgezzék meg a jövőt.
