Az élet és a halál jogi meghatározása a jogképesség szempontjából kulcsfontosságú. Az élet kezdete, vagyis a fogamzás pillanata jelenti a jogképesség kezdetét, amit a születési anyakönyvi kivonat igazol. Ezzel szemben a halállal nemcsak a létezés szűnik meg, hanem a jogképesség is, amit a halotti anyakönyvi kivonat igazol. Az elhunyt személyiségi jogainak helyébe a kegyeleti jog lép, amely a hozzátartozók számára biztosítja a védelem és az emlékezés jogát.

Bár a jogképesség megszűnése jogi kérdés, a halál tényének megállapítása orvosi szempontból történik. A hatályos jogszabályok szigorúan szabályozzák a halál megállapításának módját és feltételeit, amelyek elsősorban a biológiai folyamatok megszűnésére vonatkoznak. A halál ténye csak akkor állapítható meg, ha az alábbi kritériumok teljesülnek:

• A környezetre adott minden reakció megszűnése.
• Az izomzat teljes elernyedése.
• A spontán légzés hiánya.
• Az artériás vérkeringés leállása.
• Az EEG görbe teljes kiegyenesedése, ami az agyműködés megszűnését jelzi.

Ezek a kritériumok együttesen az agyhalál állapotát jelzik, amely orvosi szempontból a halál végső meghatározója. Az agyhalál megállapítása után a test 48 órán belül nem temethető el, amely időtartam a halál tényének biztos megállapításához és az esetleges jogi lépések előkészítéséhez szükséges.

A halállal kapcsolatos társadalmi tabuk részben abból erednek, hogy sem a családi szocializáció, sem az intézményes oktatás nem nyújt elegendő információt arról, mi történik a testtel a halál beállta után. Ez a hiányos tudás táplálja a halállal kapcsolatos misztikumot, hiszen a holttest „eltűnik” a kórházból, majd később a temető ravatalozójában jelenik meg. A holttestekkel kapcsolatos eljárásokat szigorú jogszabályok szabályozzák, beleértve a holttest patológiai intézetbe szállítását, azonosítását és a temetés előkészítését.

A vonatkozó jogszabályok – többek között az 1999. évi XLIII. törvény és a kapcsolódó kormányrendeletek – részletesen szabályozzák a halál utáni eljárásokat. A halál megállapítása után legfeljebb hat órával a testet patológiai intézetbe kell szállítani, ahol az azonosítást két végtagon elhelyezett, vízzel nem eltávolítható azonosítóval végzik. Az azonosítón szerepel a halott neve, születési dátuma, a halál pontos időpontja és helye. A patológiai intézetből a holttestet a temetés helyszínére szállítják, amely a törvényben meghatározott keretek között történik, ezzel válik a test temethetővé.

Ezek az eljárások nemcsak az elhunyt személy tiszteletét szolgálják, hanem jogi és egészségügyi szempontból is biztosítják a halál tényének megfelelő kezelését. Az orvosi és jogi protokollok betartása elengedhetetlen ahhoz, hogy a halál bekövetkezése után a család és a társadalom megfelelően tudja kezelni a veszteséget és az azt követő gyászmunkát.