Az egri vezető, aki mindenhez ért – de nem halad

Tanulj marketingpszichológiát! Csak 5775 Ft

A vállalkozásod folyamatosan bővül, egyre több ügyfél érkezik, újabb és újabb ötletek merülnek fel, mégis úgy érzed, mintha valami gátolná a fejlődést. A nap végén – vagy a hét végén – visszatekintesz, és azt látod, hogy nagyon sok mindent csináltál, mégis mintha a cég nagyobb ívű tervei nem mozdultak előre. Talán ez a helyzet ismerősen cseng: vezetőként „mindenhez is értesz” – hiszen a céget az elejétől építetted, számtalan területbe beletanultál –, de valahogy mégsem fejlődtök úgy, ahogy szeretnéd. Miért van ez, és hogyan lehetne felszabadítani a cég igazi potenciálját úgy, hogy a vezető ne ragadjon bele minden apróságba? Ez a cikk a „mindentudó” vezető és a tényleges haladás közötti ellentmondást járja körbe.

1. A „mindenhez értő” vezető jelensége

Képzeld el az induló egri vállalkozást, ahol a tulajdonos az első pillanattól részt vesz a termékfejlesztésben, a marketingben, az értékesítésben, sőt, akár a könyvelés bizonyos részében is. Ebből a teljeskörű bevonódásból rengeteg tapasztalat és tudás halmozódik fel, ami nagyon hasznos a kezdeti időszakban, hiszen még nincsenek külön szakemberek minden területre. A probléma akkor kezdődik, amikor a cég már nőtt, a feladatok megsokszorozódtak, de a vezető fejében továbbra is az él, hogy neki kell „mindenhez értenie”, sőt, ténylegesen irányítania, ellenőriznie kell mindent. Az eredmény? Rengeteg idő megy el mikrodöntésekre, a csapat kevés teret kap a kibontakozásra, és a vezető egyszerűen nem halad a stratégiai kérdésekkel – mert sosem jut el odáig, hogy nyugodtan foglalkozzon velük.

2. Miért nem visz előre, ha mindenhez is értesz?

Kézenfekvőnek tűnik, hogy ha a vezető a cégben minden területet ismer, akkor nincs titok előtte, és bármilyen probléma megoldásában részt vehet. De ennek van egy árnyoldala: a nap óráinak száma véges, és az emberi koncentráció is korlátozott. Ha te, mint vezető, folyamatosan tucatnyi operatív döntésben veszel részt – legyen szó marketingkampány részleteiről, HR-adminisztrációs ügyekről, software beállításokról vagy épp egy új termék designjának apró finomságairól –, akkor ahelyett, hogy a cég jövőképén, nagyobb fejlesztésein vagy a partnerségek építésén dolgoznál, elveszel a napi apróságokban. Ezzel te is túlterhelt leszel, és a cég is megreked a „tűzoltás” szintjén.

Ráadásul, ha mindig ismered a részleteket, sokszor nem vagy hajlandó kiengedni a kezedből a kontrollt. Ez meggátolja, hogy szakértőket vonj be, hogy a kollégák saját ötletekkel álljanak elő, és fejlődjenek. A „mindenhez is értő” vezető gyakran mikromenedzsmentben találja magát, ami frusztrálja a csapatot, és hosszú távon tompítja a munkatársak lelkesedését és kreativitását. Ez a belső gátlás pedig befolyásolhatja a cég külső növekedését is, mert a vezetőnek így nem marad ideje azokra a stratégiai partnerségekre vagy fejlesztésekre, amelyek valóban előrébb vinnék a vállalkozást.

3. A maximalizmus csapdája

Gyakori, hogy a „mindentudó” vezető alapvetően maximalista. Úgy érzi, csak akkor lesz tökéletes a végeredmény, ha ő is áttekint mindent. Ebből a gondolkodásmódból hiányozhat a bizalom a munkatársak felé, és a vezető fejében az a téves elképzelés él, hogy „csak úgy jó, ahogy én csinálom”. Ezzel két probléma adódik:

  • Idő- és energiaveszteség: az operatív feladatok elnyelik a kreatív, stratégiai időt, emiatt a cég nagyobb projektjei, a piaci terjeszkedés, az új üzleti modellek kidolgozása háttérbe szorulnak.
  • Csapatdemotiváció: ha mindent felülbírál a vezető, akkor a beosztottak nem mernek önálló döntést hozni. A cégen belül kialakul az „úgyis majd a főnök mondja meg a végén” légkör, ami a fejlődés ellen hat.

A maximalizmus bizonyos szinten erény, mert egy minőségi szemléletet hoz, de ha túlzásba esik, pont ellenkező hatást vált ki: a vezető nem halad és a cég is megreked. Az idő előrehaladtával a vezető maga is kiéghet, mert állandóan túlvállalja magát olyan területeken, amelyeket delegálhatna.

4. Hogyan ismerhető fel, hogy „mindenhez is értek” módban vagy?

Lehet, hogy te magad sem tudod, hogy ez a jelenség nálad is fennáll. Íme néhány jel, ami erre utalhat:

  • Szinte minden kérdésben te mondod ki az utolsó szót: Minden flyer, hirdetés, weboldal-változtatás, számlázási beállítás a te jóváhagyásod nélkül nem léphet életbe.
  • Napi 10-15 mikrodöntésed is van: Döntesz a marketing szövegekről, a webáruház szállítási módjairól, az irodaszerek beszerzéséről, a pénzügyi riport formátumáról és a munkaerőfelvételről is.
  • A stratégiai nagy kérdésekre nem jut idő: Úgy érzed, állandó tűzoltásban élsz, és amikor végre lenne időd új fejlesztéseken gondolkodni, már túl fáradt vagy.
  • A csapat nem mer saját döntést hozni: Mindenki rád vár, és a nap végén tele vagy kérdésekkel, e-mailekkel, amiket este kell megválaszolnod – ez pedig tovább növeli a leterheltségedet.
  • Frusztráció és stagnálás érzése: A cég működik, de azt látod, hogy a régi célkitűzések még mindig nem valósultak meg. Olyan, mintha a helyben járás folyamata zajlana.

Ha ezek közül többet is észlelsz, valószínűleg a „mindenhez is értek” helyzet csapdájában vagy. Ez még nem végzetes, de itt az ideje a szemléletváltásnak, ha nem akarsz hosszú távon a kiégés és a megrekedés áldozatává válni.

5. Mit jelent valójában, hogy „nem halad” a cég?

A cég megrekedését többféle mutató is jelezheti: lehet, hogy a bevételek nem nőnek a várakozásnak megfelelő ütemben, a régi ügyfelek lemorzsolódnak, az új termékfejlesztések csúsznak, a munkaerő-fluktuáció nő, a partnerek nem elégedettek. A legárulkodóbb mégis az, amikor te, mint vezető, már hónapok – esetleg évek – óta ugyanazokat a fejlesztési ígéreteket ismételgeted, de a valóságban nem történik lényegi előrelépés. A „mindenhez is értek” módban ragadó vezető számára jellemző, hogy tele van „majd egyszer megcsináljuk” típusú projektekkel, de a napi teendőkben kifáradva sosem jut el a tényleges megvalósításig.

Másik oldalról ott van a lelki vetülete: a vezető kezdetben élvezhette a mindent átfogó kontrollt, de idővel nyomasztóvá és fárasztóvá válik, ami a kiégés egyik előszobája. Ilyenkor a motiváció belül csökken, és a cég sem lesz képes komolyabb innovációkra, mert a vezető már nem mer belevágni semmi újba – pláne, ha azt is magának kellene száz százalékban cipelnie. Ez a fajta belső lassú kifáradás a céget nemcsak lerántja, de akár romboló is lehet a csapatmorálra nézve. Ők is észlelik, hogy nincs előrehaladás, és egy idő után unalmassá, frusztrálóvá válik a munkakörnyezet.

6. Miért ragaszkodunk ahhoz, hogy „mindenhez értsünk”?

Ez az állapot sokszor abból ered, hogy a cég indulásakor ez volt a siker kulcsa. Egy kis csapatban vagy egyszemélyes vállalkozásban tényleg kell, hogy a vezető megértsen minden folyamatot, és gyakran ő oldja meg az összes feladatot, mert nincs is más. Ahogy azonban a szervezet nő és professzionalizálódik, a vezetőnek át kell adnia a stafétabotot bizonyos területeken, márpedig sokaknak ez nehéz: félnek, hogy az új munkatárs nem olyan minőségben oldja meg a dolgokat, vagy hogy elveszítik a kontrollt. Gyakori hiedelem az is, hogy ha nem tudok mindent, akkor már nem vagyok a cég igazi „feje”. Pedig ez egy rossz beidegződés, mert a hatékony vezetés éppen azt jelenti, hogy a legjobb szakemberekre bízod az egyes részterületeket, míg te a stratégiai kérdéseken dolgozol.

Másrészt pszichésen is erős kötődés lehet a „mindenhez is értek” érzéshez: valaki úgy érzi, így bizonyítja a saját értékét a cégben, és ha ezt feladja, attól fél, hogy „haszontalanná” válik. Pedig az, hogy nem te végzed a napi mikromenedzsmentet, nem tesz kevésbé értékessé, éppen ellenkezőleg: felszabadít arra, hogy a valódi vezetői teendőiddel foglalkozz, amellyel sokkal jobban irányíthatod a cég jövőjét.

7. Hogyan léphetsz ki a „mindenhez értek, de nem haladok” gödörből?

A változás nem megy egyik napról a másikra, de van néhány konkrét lépés, amely segíthet:

  • Önreflexió: Ismerd fel, hogy mikor és miért ragaszkodsz ahhoz, hogy te mondd ki a végső szót. Valóban szükség van rá, vagy csak megszokásból, félelemből csinálod?
  • Delegálás-stratégia: Készíts listát a céges feladatokról, és jelöld ki, melyik részfeladatot melyik munkatárs vagy külső szakértő végezhetné el. Határozd meg a felelősségi köröket, és engedd el az aprólékos ellenőrzést ott, ahol nem létfontosságú.
  • Fókusz a kulcsfontosságú vezetői döntésekre: Ne akard megnyerni minden csatát. Koncentrálj azokra a stratégiai kérdésekre, amelyek igazán számítanak a cég jövője szempontjából. Naponta, hetente építs be időt a terveidre, piacfigyelésre, kapcsolatok építésére.
  • Bizalom és kulturális változás: Alakíts ki olyan vállalati kultúrát, ahol a munkatársak mernek kezdeményezni és nem félnek tévedni. Ha a csapat érzi a támogatást, maguktól is megoldanak problémákat, és tehermentesítenek téged. Cserébe persze felelősséget és döntési jogot is kell kapniuk.
  • Szabályok és folyamatok: Egy jól szervezett cégben sok folyamat rutinszerű, nem kell minden esetben újra kitalálni a spanyolviaszt. Ha automatizálod a rendszeres feladatokat, bevezetsz standard eljárásokat, akkor nem szükséges mindenre rálátnod, és időt nyersz az újdonságokra.

8. Konkrét példa: miként enyhíthetsz a terheiden

Képzeld el, hogy fut egy új marketingkampány. Egy „mindenhez értő” vezető esetében az történik, hogy a vezető ellenőrzi a hirdetések szövegét, a grafikai elemeket, a célcsoport-beállítást, a költségkeret elosztását, a landing oldal kinézetét, a hírlevél-design-t, a retargeting beállításokat és még a chatbot-szkripteket is. Az eredmény: ő a kampány során sok-sok órát tölt részletkérdésekkel, a csapat pedig passzívan várja a vezető utasításait. Közben a vezetőnek sem marad ideje átgondolni a cég jövő quarters terveit vagy egy fontos partnerrel való együttműködést.

Ezzel szemben, ha felismered, hogy a részletek helyett a kampány stratégiájára, a fő üzenetre és a célokra fókuszolsz, a végrehajtást rábízhatod a marketinges(ek)re és a grafikusra. Tőlük hetente egyszer kapsz riportot a kampány állásáról, és csak akkor szállsz be mélyebben, ha valami nagyobb eltérés történik. Így a te időd felszabadul, a csapat pedig fejlődik, mert vállalhatja a felelősséget. Ez a szemléletváltás a „mindenhez értő” vezetőtől a valódi vezetői szerepig repít. Látszólag kevesebbet foglalkozol a projekttel, de valójában éppen azzal törődsz, ami igazán lényeges: a stratégiai irány és az eredményértékelés. Ezáltal a cég is jobban halad, és te sem fulladsz a részletekben.

9. A kiégés elkerülése és a személyes jóllét

Nem felejthetjük el azt sem, hogy a „mindenhez is értek, de nem haladok” állapot hosszú távon a vezetői kiégés tipikus útja. Az állandó túlterheltség, a delegálási képtelenség és a frusztráló lassúság mentálisan kimeríti a vezetőt. Ez a helyzet amellett, hogy az üzleti sikert gátolja, egészségügyi és lelki problémákhoz is vezethet (szorongás, alvászavar, ingerlékenység, krónikus fáradtság). Egy kiégett vezető pedig nem képes stabilan irányítani a céget, így végül az egész vállalkozás is megszenvedi. A „mindenhez értek, de nem haladok” tehát egyfajta lassú önsorsrontás, ami megelőzhető.

A megelőzés egyik módja, hogy merj pihenni és kiszállni a napi rohanásból. Ha nem vagy jelen minden apró teendőnél, a munkatársak meg fogják találni a módját, hogy megoldják. Ez a szemlélet gyakran ellentmond a kezdeti vállalkozói ösztönnek („ott kell lennem, különben nem mennek a dolgok”), de a fejlődés és a céges növekedés kulcsa sokszor pont abban rejlik, hogy a vezető nem végez minden feladatot, csak azokat, amik a valódi vezetői szerep körébe tartoznak. Ilyen módon kap lehetőséget a gondolkodásra, új stratégiai irányok kidolgozására, és a saját regenerálódására is.

10. Összegzés: a vezetői szerep, ami a céget előremozdítja

Egy kezdeti fázisban természetes, hogy a vezető sok területhez ért, mert így indult el a vállalkozás. Viszont a cég növekedésével ez a hozzáállás akadállyá válhat: amíg a vezető ragaszkodik ahhoz, hogy minden operatív részletet ellenőrizzen, vagy minden döntést ő hozzon meg, addig elakadhat a cég dinamikus fejlődése. Ez a helyzet könnyen oda vezet, hogy a vezető nem halad a stratégiai feladatokkal, egy helyben toporog, közben pedig a kiégés felé sodródik a túlterhelés miatt.

A megoldás nem a minőségi elvárások feladása, hanem a tudatos delegálás, a folyamatok szervezése, a munkatársak fejlesztése és a vezetői fókusz átterelése a lényegesebb területekre. Az „engedj el a részleteket” és az „adjuk meg a csapatnak a jogkört” szemlélet korántsem passzivitás vagy hanyagság, hanem a valódi vezetői felelősség, amely révén mindenki növekedhet: a kollégák, a cég és persze te magad is, mint vezető. Ezzel lehet kiszállni abból a csapdahelyzetből, ahol „mindenhez is értesz”, de valójában a vállalkozás nem jut lényegesen előrébb. A fejlődés akkor indul be, amikor a szakértői szerepet előlépteted a vezetői szerep javára, ezzel szintet léptetsz a céged működésében is.

Címkék:

Korábbi cikkek

Legfrissebb

Népszerűek

Relationship breakup

A visszatérő kapcsolat illúziója – Miért próbálkozunk újra és újra?

Ha valaha is voltál már olyan helyzetben, hogy egy régi kapcsolat hirtelen visszatért az életedbe, vagy éppen te magad kerested újra a volt partneredet, akkor biztosan jól ismered azt a különös kettősséget: egyszerre vonz a „nagy újrakezdés” lehetősége, miközben egy belső hang figyelmeztet, hogy „valószínűleg semmi nem változott”. Ezt a jelenséget nevezzük a visszatérő kapcsolat...
Couple breaking up the relationship

Amikor nem tudsz továbblépni: Hogyan dolgozd fel az érzelmi függőséget egy szakítás után?

Amikor egy szakítás után képtelen vagy továbblépni, és folyamatosan úgy érzed, mintha érzelmi bilincsek tartanának fogva, valójában jó eséllyel egyfajta függőségi állapotot élsz át. Az „érzelmi függőség” kifejezés nemcsak azt jelenti, hogy hiányzik valaki, hanem azt is, hogy a mindennapi életedben, a döntéseidben, sőt még a jövőképedben is állandóan a volt partnered árnyéka vetül rád....
Breaking up

Meddig normális szenvedni egy szakítás után? – Mi a különbség az egészséges gyász és a patológiás gyász között?

Sokan tapasztaltuk már, hogy egy szakítás utáni időszak minden tekintetben úgy tud megviselni, mintha valamiféle „gyászfolyamatba” kerülnénk. Egyre gyakrabban merül fel a kérdés: meddig normális ez a fájdalom, és mikortól válik problémássá vagy akár kórossá? Mikor beszélhetünk „egészséges” szenvedésről, ami bár fájdalmas, de természetesen lezajlik, és mikortól mondható az, hogy a gyászfolyamat megfeneklett és már...
Couples fighting. Breaking up. Breakups

Meddig normális szenvedni egy szakítás után? – Mi a különbség az egészséges gyász és a patológiás gyász között?

A szakítás utáni időszakot nagyon sokan élik meg a szó szoros értelmében vett gyászként: üresség, bizonytalanság, és egy belső lelki folyamat, ami időnként teljesen felőrli az embert. Ugyanakkor mindig felmerül a kérdés: meddig számít „normálisnak” szenvedni? Mikor nevezhetjük ezt természetes reakciónak, és mikortól beszélünk már patológiás, azaz kórossá váló gyászról? Érdemes tisztázni, hogy ezek a...

Lépj velem kapcsolatba

© Copyright 2025