A legfrissebb pszichológiai kutatások eredményei (2024 vége – 2025)

Kognitív pszichológia

Az elmúlt időszakban számos fontos eredmény született a megismerés és gondolkodás kutatásában. Néhány kiemelkedő új felfedezés:
• Emlékek „szeletelése” az agyban: Egy friss tanulmány kimutatta, hogy az agytörzsben található locus coeruleus nevű kicsiny mag működhet afféle „neurális vesszőként”, amely segít elkülöníteni az egymást követő eseményeket az emlékezetben. Amikor jelentős kontextusváltás történik, ez a terület rövid aktivitási burstöket produkál, mintegy „reset” jelet adva a hippokampusznak – így jelzi, hol ér véget az egyik esemény és kezdődik a másik. Az eredmény rávilágít, miként tagolja agyunk a folyamatos élményáradatot különálló epizodikus emlékekre.
• Dopamin és tanulás kettős szerepe: Új kutatási eredmények szerint a dopamin neurotranszmitter a tanulásban egyszerre két szinten játszik szerepet. Egy 2025-ös tanulmány rámutatott, hogy a dopamin nemcsak a lassabb, jutalom-visszacsatoláson alapuló megerősítéses tanulást segíti, hanem a gyors, erőfeszítést igénylő munkamemória folyamatokat is befolyásolja. Például a magasabb természetes dopaminszinttel bíró emberek hajlamosabbak több mentális erőfeszítést vállalni (jobban támaszkodnak a munkamemóriára), míg a dopaminszintet növelő gyógyszeres szer (mint a metilfenidát) javította a próbálkozásos-hibázásos tanulás hatékonyságát. Ez arra utal, hogy a dopamin nem pusztán a jutalmazó tanulást erősíti, hanem közvetlenül támogatja az új szokások kialakítását is.
• Internet és kreativitás – a kognitív fixáció jelensége: Egy újszerű kognitív pszichológiai kutatás szerint az internetes keresés vegyes hatással van az ötletgyártásra. Míg egyénileg a Google használata több ötlethez segíthet hozzá, csoportos szinten gátolhatja az eredetiséget. Kiderült, hogy amikor egy brainstorming-csoport minden tagja online keres példákat, hajlamosak ugyanazon gyakori ötleteknél kikötni, ami szűkíti az ötletek sokféleségét. Ezzel szemben az internet-hozzáférés nélkül, egymástól függetlenül ötletelő emberek együttvéve jóval változatosabb és kreatívabb megoldásokat termeltek. Az online keresés által okozott kognitív fixáció tehát csökkentheti a kollektív kreativitást azáltal, hogy mindenki hasonló irányba indul el gondolataiban.
• Beszédtervezés új agyi központja: Több mint egy évszázada a Broca-féle területet tartották a beszédszervezés agyi központjának, egy friss felfedezés azonban megdönti ezt a feltevést. A Nature Human Behaviour folyóiratban megjelent tanulmány szerint a beszédhangok sorrendezéséért és a kiejtési mozgástervek összeállításáért egy eddig alulértékelt régió, a középső precentrális tekervény (mPrCG) felelős. Ez a terület folyamatos aktivitást mutatott a beszédtervezés minden fázisában, és szerepe kulcsfontosságúnak bizonyult a gördülékeny beszéd létrehozásában. A felfedezés átírja a beszédprodukció neurológiai modelljét, és új utakat nyithat a beszédzavarok kezelésében.

Szociálpszichológia

A társas viselkedés és attitűdök kutatása terén is izgalmas eredmények születtek 2024-2025-ben. Íme néhány figyelemre méltó megállapítás:
• Női harag és társadalmi megítélés: Egy új kutatás szerint a nők, akik nyíltan dühöt fejeznek ki a nemi egyenlőtlenségekkel kapcsolatban, kedvezőtlenebb megítélésben részesülnek és kevesebb támogatást kapnak a közvéleménytől. A vizsgálat arra is rámutatott, hogy ha a nők a haragjukat másokért érzett aggodalomként keretezik (pl. hangsúlyozzák, hogy igazságérzetből, mások védelmében háborognak), valamelyest csökkenthető a negatív visszahatás. Ez rámutat a „harag szociális büntetésére” és arra, hogy a társadalom miként kezeli a nők jogos felháborodását.
• Intellektuális alázat és polarizáció: Egy nagyszabású online vizsgálat kimutatta, hogy az intellektuális alázat – vagyis a saját nézeteink korlátainak belátása és mások igazának elismerése – szorosan összefügg a kisebb mértékű politikai és vallási megosztottsággal. Az alázatosabb gondolkodású emberek kevésbé ellenségesek az ellenkező politikai vagy hitbéli táborokkal szemben, még kontrollálva a meggyőződéseik erősségét is. Ez a hatás pártfüggetlenül minden csoportban megjelent, arra utalva, hogy az eltérő vélemények toleranciája kulcs a társadalmi feszültségek mérsékléséhez.
• Nárcizmus és kirekesztettség ördögi köre: Átfogó kutatások igazolják, hogy a nárcisztikus vonásokkal rendelkező emberek gyakrabban érzik magukat kirekesztve, és ténylegesen többször is rekeszti ki őket a környezetük. Különösen a nárcizmus antagonisztikus, rivalizáló jellegű aspektusa mutatott erős kapcsolatot azzal, hogy az illetőt gyakrabban mellőzik vagy ignorálják a többiek. A jelenség hátterében több tényező áll: egyrészt a nárcisztikus személy hajlamos túlérzékenyen észlelni a mellőzés jeleit, másrészt provokatív vagy önző viselkedése miatt a környezete valóban hajlamos kihagyni őt. Idővel mindez egy önmegerősítő spirált hozhat létre, ahol a kirekesztettség élménye tovább fokozza a nárcisztikus tulajdonságokat.

Pozitív pszichológia

A pozitív pszichológia – a jólét, boldogság és erények tudománya – terén is számos új eredményt publikáltak. Ezek közül az alábbiak érdemelnek kiemelést:
• A remény mint a jelentés motorja: A Missouri Egyetem kutatása szerint a remény az egyik legerősebb pozitív érzelem, amely közvetlenül hozzájárul az élet értelmesnek megéléséhez. Hat különböző vizsgálatban több mint 2300 résztvevő adatai alapján azt találták, hogy a remény szintje stabilan megjósolta, mennyire tartja valaki értelmesnek az életét – jobban, mint akár a boldogság vagy hála. Mivel az élet értelme összefügg a jólléttel, kapcsolati minőséggel és egészséggel, e felfedezés rámutat, hogy a remény erősítése fontos cél lehet a mentális egészség fejlesztésében.
• A boldogság hajszolásának árnyoldala: A Berkeley Egyetem pszichológusai arra figyelmeztetnek, hogy ha valaki túlságosan aggódik amiatt, boldog-e éppen, az paradox módon csökkentheti a boldogságát és növelheti a depresszív tüneteit. A vizsgálatban különbséget tettek a boldogságra törekvés és a boldogság miatti aggodalom között. Míg előbbi nem állt összefüggésben a jólléttel, utóbbi erősen előre jelezte az alacsonyabb élettel való elégedettséget és a magasabb depressziószintet. Az eredmények üzenete: nem érdemes görcsösen elemezni saját boldogságunkat – a túlzott ráfeszülés önsorsrontó lehet a lelki egyensúlyra nézve.
• Plusz 46 perc alvás csodája: A Baylor Egyetem egy kísérlete szerint már átlagosan napi 46 percnyi extra alvás is mérhetően javítja a mentális jóllétet. Fiatal felnőtteket randomizáltak egy hétre későbbi lefekvésre (alvásmegvonás) vagy korábbi lefekvésre (alvásmeghosszabbítás). Az eredmények alapján az alvásukat növelő csoport tagjai ellenállóbbak lettek a stresszel szemben, hálásabbnak érezték magukat és magasabb flourishing (kiteljesedés) szintről számoltak be, míg a kevesebbet alvók e téren visszaesést mutattak. Érdekes módon a hangulatjavulás önmagában nem magyarázta teljesen e pozitív változásokat, ami arra utal, hogy a több alvás önállóan is hozzájárul a reziliencia és hála érzésének növekedéséhez.
• „Pozitív rezonancia” és a tartós szerelem: Egy hosszú távú párok adatait elemző kutatás azt találta, hogy azok a házaspárok, akik a mindennapokban több pozitív rezonanciát élnek át – vagyis gyakran osztoznak egymással őszintén vidám, meghitt pillanatokban –, erősebb és tartósabb szerelmet éreznek egymás iránt. A pozitív rezonancia során két ember között megosztott pozitív érzelem jön létre közös nevetés, összehangolt testbeszéd, meleg hangulat révén, ami erősíti a köteléket. Az eredmények szerint az ilyen pillanatok gyakorisága szorosan összefüggött azzal, hogy a párok mennyire tartották mélynek és hosszan tartónak a szeretetüket – sőt a rezonancia változásai együtt jártak a szeretet időbeli változásaival is. Mindez első empirikus bizonyítékot szolgáltat a pozitív pszichológia egyik alapelve, Barbara Fredrickson „mikro-pozitív rezonancia” elmélete mellett, miszerint a megosztott örömteli érzelmek táplálják a szeretet kötődését.

Fejlődéslélektan

A gyerekek és életszakaszok pszichológiájában is jelentős kutatási eredményeket értek el a vizsgált időszakban. Néhány példa:
• Terhességi fertőzések és gyermeki IQ: Dániai populációs adatokon alapuló óriásvizsgálat cáfolni látszik azokat az aggodalmakat, miszerint egy-egy gyakori fertőzés az anyánál a terhesség alatt rontaná a gyerek későbbi intelligenciáját. Több mint 250 000 testvérpárt összehasonlítva a kutatók nem találtak szignifikáns különbséget a tanulmányi eredményekben vagy IQ-ban aszerint, hogy az édesanyjuk kapott-e antibiotikumot vagy került-e kórházba fertőzés miatt a várandósság alatt. Korábbi kisebb kutatások utaltak ugyan ilyen összefüggésre, de sokuk nem tudta kiszűrni a családi háttér zavaró hatását – a testvérek összevetése viszont igen. Az eredmény megnyugtató: a mindennapos fertőzések (pl. húgyúti vagy légúti) önmagukban valószínűleg nem befolyásolják érdemben a gyermek kognitív fejlődését, ha megfelelő orvosi ellátásban részesülnek.
• Tehetséges, de hátrányos helyzetű gyerekek iskolai visszaesése: A brit Millennium Cohort longitudinális vizsgálat rávilágított egy aggasztó trendre az iskolai pályafutásban. Az öt éves korban kognitívan kiemelkedő teljesítményt nyújtó, ám alacsony jövedelmű családokból származó gyerekek kezdetben (az általános iskola végéig) még tartják a lépést tehetősebb társaikkal, 11 és 14 éves koruk között azonban látványos visszaesést mutatnak. Ebben az életszakaszban a szegényebb háttérből jövő okos diákok tanuláshoz való viszonya, magatartása, mentális egészsége és tanulmányi teljesítménye is jelentősen romlott a jobb módú kiváló tanulókhoz képest. A jelenség lehetséges okai között a középiskolai környezet kihívásai és a társas-társadalmi támogatás hiánya szerepelhet. A kutatók szerint ennek következtében sok tehetség elvész, ami hozzájárul a társadalmi mobilitás elmaradásához is az Egyesült Királyságban.
• Gyermeki kritikus gondolkodás 8 évesen: Érdekes fejlemény derült ki a gyermeki gondolkodás fejlődéséről: egy friss vizsgálat szerint a gyerekek kb. 8 éves korukra megtanulják figyelembe venni, mennyire magabiztosak a felnőttek az általuk közölt információban, és ez alapján döntenek, kinek a véleményére adjanak. A kísérletben eltérő véleményen lévő felnőttek állításait hallva a gyerekek már nem pusztán lemásolták egyikük véleményét, hanem kombinálták a hallottakat: nagyobb súlyt adtak annak a felnőttnek, aki magabiztosabban állította a saját verzióját. Ez arra utal, hogy ebben a korban kezdenek áttérni az utánzásról az önálló, stratégiai információfeldolgozásra – felismerik, hogy „nem mindegy, ki mennyire hisz a saját igazában”, és ez befolyásolja a tanulási döntéseiket.

Neuropszichológia

A neuropszichológia – az agy és viselkedés kapcsolatának tudománya – területén is izgalmas új eredmények születtek, amelyek az idegrendszeri folyamatok élethosszig tartó változékonyságát és patológiáit térképezik fel:
• Az agykéreg rétegeinek öregedése: Német kutatók kimutatták, hogy az agykéreg egyes mikrorétegei meglepő módon ellenállóak lehetnek az öregedéssel szemben, sőt bizonyos rétegek akár vastagabbak is lehetnek időskorban, mint fiatalon. Ultramagas felbontású MRI-vel vizsgálták az elsődleges szomatoszenzoros kortexet (az érintésérzékelés központját), és azt találták, hogy míg a mélyebb rétegek elvékonyodnak (feltehetően a neuronvesztés miatt), addig a középső és felső rétegek érintetlenek maradnak vagy kissé meg is vastagszanak az évek során. Ez a rétegenkénti neuroplaszticitás azt sugallja, hogy az agy sokáig képes kompenzációra és alkalmazkodásra: az intenzíven használt funkciók (például a gyakori tapintási-mozgási feladatok) megőrződhetnek időskorig, míg a ritkábban használt finomabb szabályozó mechanizmusok sérülékenyebbek lehetnek.
• Az antiszociális pszichopátia idegi lenyomata: Egy új képalkotó vizsgálat bizonyítékot talált arra, hogy a pszichopátiás személyiségzavarra jellemző erőszakos és impulzív viselkedés konkrét agyi struktúrák csökkent térfogatával hozható összefüggésbe. Magas pszichopátia-pontszámú egyének MRI-elemzése során kiderült, hogy az impulzív-antiszociális vonások erőssége szignifikánsan korrelál a fronto-limbikus hálózat bizonyos területeinek (pl. orbitofrontális kéreg, bazális ganglionok, thalamusz és agytörzsi magok) kisebb méretével. E régiók mind a viselkedésgátlásban, döntéshozatalban és érzelemszabályozásban játszanak szerepet, így strukturális gyengeségük magyarázhatja a pszichopátiásoknál megfigyelt fékezhetetlen impulzusokat és érzelemnélküliséget. Ugyanakkor a pszichopátia másik dimenziója – a felszínes báj és érzelmi sekélység – nem mutatott ilyen egyértelmű agyi mintázatot, ami arra utal, hogy az eltérő pszichopátiás jegyek hátterében különböző neurobiológiai mechanizmusok állhatnak.
• A fájdalom érzelmi dimenziójának idegi alapja: A Salk Intézet tudósai felfedeztek egy eddig ismeretlen idegi áramkört az agyban, amely a fájdalom emocionális intenzitását közvetíti. Ez a pálya felelős azért, hogy a kellemetlen érzés bizonyos esetekben miért alakul át hosszan tartó szenvedéssé. A kísérletek rávilágítanak, hogy a krónikus fájdalom szindrómákban (mint a fibromyalgiában vagy migrénben) nem csupán a perifériás fájdalomingerek, hanem e központi idegrendszeri „érzelmi erősítő” mechanizmus túlműködése is szerepet játszik. E felfedezés új terápiás célpontot jelenthet a krónikus fájdalom és poszttraumás stressz zavar (PTSD) kezelésében, mivel ha sikerül csillapítani a fájdalomhoz társuló negatív érzelmi „felhangot”, az jelentősen javíthatja a betegek életminőségét.

Klinikai pszichológia

A mentális zavarok és terápiák terén, azaz a klinikai pszichológiában, a 2024-2025-ös időszakban az alábbi figyelemre méltó előrelépések történtek:
• PTSD: új gyógymód a traumák elengedésére: A poszttraumás stressz zavar (PTSD) neurokémiai hátterének új modellje körvonalazódott. Kutatók felfedezték, hogy a krónikus félelem-emlékek elfelejtését az agyban nem a neuronok, hanem az asztrocita sejtek által felszabadított túlzott GABA gátolja. Egy kísérleti gyógyszer, a KDS2010 képes volt egereknél blokkolni ezt a folyamatot, így helyreállította a félelmi emlékek feldolgozását – az állatok „megtanulták elengedni” a traumákat. Mivel a szer biztonságosnak bizonyult, már megkezdődtek a humán klinikai próbák is. Ez áttörést hozhat a PTSD kezelésében, új, biológiai alapú terápiás megközelítést kínálva a hagyományos pszichoterápia és antidepresszánsok mellett.
• Természetes szerek depresszióra – mit mond a tudomány? A Frontiers folyóiratban megjelent átfogó elemzés 64 féle vény nélkül kapható (gyógynövény vagy étrend-kiegészítő) depresszió elleni szert vizsgált meg és csak kevésről talált meggyőző bizonyítékot. A orbáncfű és a sáfrány bizonyult a leghatásosabbnak – több vizsgálatban is hasonló javulást hoztak, mint a hagyományos antidepresszánsok. Biztató eredményeket találtak még az omega-3 zsírsavak, a probiotikumok és a D-vitamin esetében is, melyek a placebónál gyakrabban csökkentették a tüneteket. Ugyanakkor számos népszerű készítmény (pl. magnézium, melatonin, kurkumin) hatása ellentmondásosnak bizonyult, sok egyéb (pl. ginkgo, ginzeng, borsmenta) pedig alig lett kutatva. A jó hír viszont, hogy egyik vizsgált szer sem okozott komoly mellékhatásokat. A kutatók hangsúlyozzák a további klinikai vizsgálatok fontosságát, különösen az ígéretesnek tűnő alternatív szerek esetében.
• Testmozgás az álmatlanság ellen: Egy nagyléptékű összehasonlító tanulmány szerint bizonyos életmódbeli beavatkozások vetekednek a gyógyszeres kezeléssel az insomnia (álmatlanság) enyhítésében. A jóga, tajcsi, séta és kocogás kiemelkedően hatékonynak bizonyultak az alvásminőség javításában, sőt egyes esetekben ugyanolyan eredményesek voltak, mint az altatók. Ugyanakkor a kognitív viselkedésterápia (CBT) továbbra is az egyik leghatékonyabb módszer marad az alvászavar kezelésére. E megállapítás rávilágít, hogy a nem gyógyszeres módszerek – különösen a rendszeres testmozgás és mozgásos meditációk – fontos szerepet kaphatnak a klinikai gyakorlatban az alvásproblémákkal küzdők támogatásában.
• ADHD és alvás: ördögi kör: Friss eredmények magyarázatot adhatnak arra, miért küzdenek sokan figyelemzavaros-hiperaktivitás (ADHD) mellett krónikus fáradtsággal. Kiderült, hogy a felnőtt ADHD tünetek és az insomnia között szoros, kétirányú kapcsolat van: az alváshiány fokozza a figyelemzavar tüneteit és a csökkent életelégedettséget, míg maga az ADHD hajlamosít alvási nehézségekre. Ez egy „ördögi körként” is felfogható, ahol a nyugtalan éjszakák másnap figyelmetlenséghez és frusztrációhoz vezetnek, ami viszont tovább rontja az alvást. A felismerés azért fontos, mert azt sugallja, hogy az ADHD kezelési tervében az alvás minőségének javítására is kiemelt figyelmet kell fordítani a tünetek enyhítése érdekében.

Összegzés: Jól látható, hogy 2024-2025-ben a pszichológia minden nagy területén születtek előremutató eredmények – legyen szó az agyi folyamatok mélyebb megértéséről, a társas viselkedés dinamikájáról vagy a mentális egészség új terápiás lehetőségeiről. Ezek az újdonságok nemcsak a tudományos ismereteinket bővítik, hanem hosszú távon a gyakorlati életben is jobb oktatási, társadalmi és gyógyító beavatkozásokhoz vezethetnek.