Bizonyítékokon alapuló depressziókezelés: mely pszichológiai terápiák működnek felnőtteknél?

A depresszióról sokan úgy beszélnek, mint valamiféle elvont „lelki gyengeségről”. A számok ennél jóval keményebbek: a WHO friss adatai szerint a felnőtt lakosság nagyjából 5–6%-a él aktuálisan depressziós tünetekkel, és világszinten több százmillió embert érint ez az állapot. A depresszió nem egyszerű rosszkedv, hanem tartósan fennálló lehangoltság, érdeklődésvesztés, alvás- és étvágyzavar, önvádlás, koncentrációs nehézségek, és nem ritkán testi panaszok együttese, amelyek az élet minden területére rányomják a bélyegüket.

A jó hír viszont az, hogy ma már nem csak „reménykedünk”, hanem elég masszív tudományos bizonyítékunk van arra, hogy többféle pszichológiai terápia is hatékonyan csökkenti a depressziós tüneteket, sőt, csökkenti a visszaesés esélyét is. A modern irányelvek – a WHO, a NICE, az APA és más szakmai szervezetek – lényegében egy irányba mutatnak: enyhe és közepes depresszióban a pszichoterápia az elsőként választandó kezelés, gyógyszerrel vagy anélkül, súlyos esetben pedig a gyógyszer és a pszichoterápia kombinációja javasolt.

Ebben a cikkben nem egy konkrét „iskola” mellett foglalok állást. Inkább végigvesszük, hogy a ma rendelkezésre álló bizonyítékok alapján mely terápiás módszerek működnek depresszióban, milyen erősségű kutatási háttér támasztja alá őket, és mit érdemes ebből egy laikusnak, egy bajban lévő embernek vagy akár egy újságírónak megértenie. Szakmai szempontból a depresszió komplex orvosi-pszichológiai kérdés, de emberi szempontból a legfontosabb: igenis van mit tenni, és a döntés nem kell, hogy hasraütésszerű legyen.

„A depresszió kezelésében a véletlenre bízott terápia-választás ma már luxus. Ha léteznek jól kutatott módszerek, akkor etikus és felelős döntés ezekhez igazítani a segítségkérést.” – Dajka Gábor

Mit jelent az, hogy bizonyítékokon alapuló pszichológiai terápia?

A „bizonyítékokon alapuló” kifejezés a depresszió terápiájánál nem marketing-szlogen, hanem konkrét módszertani követelmény. A legmagasabb szintű bizonyítékot olyan randomizált kontrollált vizsgálatok és ezek metaanalízisei adják, ahol több száz vagy több ezer depressziós embert hasonlítanak össze különböző kezelésekkel: például kognitív viselkedésterápia (CBT) vs. várólista, vagy mindfulness-alapú kognitív terápia (MBCT) vs. szokásos kezelés. Ha egy módszer ezekben a vizsgálatokban következetesen jobban teljesít, mint a „semmi” vagy a minimális ellátás, és hasonlóan jól vagy jobban teljesít, mint más aktív terápiák, akkor beszélhetünk erős bizonyítékról.

A szakirodalom gyakran „szintekre” osztja a bizonyítékot. Az általad hozott összefoglaló is ezt teszi: az I. szintű (Level I) bizonyíték tipikusan szisztematikus áttekintésből és metaanalízisből származik, a II. szintű (Level II) pedig általában egyedi randomizált kontrollált vizsgálatokon alapul. Az első szint erősebb, mert sok vizsgálat eredményét integrálja, csökkenti az egyedi tanulmányok véletlen torzításait, és jobb képet ad arról, hogy egy módszer különböző populációkban, különböző országokban hogyan teljesít.

Fontos különbséget tenni a tünetcsökkentés és a visszaesés-megelőzés között. Vannak terápiák, amelyek főleg az aktuális tünetekre fókuszálnak (például problémamegoldó terápia idősebb felnőtteknél), míg mások – például az MBCT vagy a CBT-relapszusprevenciós programok – kifejezetten arra irányulnak, hogy a felépülés után is csökkentsék az újabb depressziós epizód esélyét. Friss hálózati metaanalízisek alapján például az MBCT hosszú távon is mérhetően csökkenti a visszaesés kockázatát visszatérő depresszió esetén, a kezelés szokásos formáihoz képest.

A modern irányelvek egy másik közös pontja, hogy nem kizárólag pszichológusokra és pszichiáterekre építenek. A WHO 2023-as és 2024-es anyagai kifejezetten hangsúlyozzák a rövid, strukturált, „skálázható” terápiák jelentőségét, amelyeket megfelelő képzés és szupervízió mellett nem-szakorvos egészségügyi dolgozók vagy online programok is nyújthatnak. Ez azért lényeges, mert a depresszió globális „kezelési szakadéka” – az, hogy mennyivel többen szenvednek, mint ahányan valódi terápiához jutnak – csak így csökkenthető.

A főbb terápiák és a bizonyíték szintje – áttekintő kép

Az általad megadott szakirodalmi összefoglaló, valamint a WHO, NICE és APA irányelvei alapján érdemes először egy „térképet” rajzolni arról, hogy mely terápiák mögött milyen erősségű bizonyíték áll. A következő táblázat leegyszerűsített áttekintés, de jól látszik belőle, hogy több, látszólag nagyon különböző módszer mögött valójában hasonlóan erős kutatási háttér van. Ez fontos: a gyakorlatban nem „egyetlen győztes” módszerben kell gondolkodni, hanem olyan eszköztárban, amelyből a kliens és a terapeuta közösen választ.

A táblázat mögött komoly metaanalízisek állnak. A „harmadik hullámos” terápiákat (ACT, MBCT, DBT, sématerápia stb.) vizsgáló 2023-as hálózati metaanalízis például 55 vizsgálat és több mint 5800 páciens eredményeit elemezte, és arra jutott, hogy ezek a módszerek általában nem jobbak, de nem is rosszabbak a klasszikus CBT-nél, viszont egyértelműen hatékonyabbak a szokásos ellátásnál vagy a várólistánál. Ez az üzenet a gyakorlatban azt jelenti: több „jó választás” van, nem pedig egyetlen csodamódszer.

A legerősebb bizonyítékkal rendelkező terápiák: mit érdemes tudni róluk laikusként?

A CBT (kognitív viselkedésterápia) a depresszió kutatásának egyik „nehézsúlyú” szereplője: több tucat randomizált vizsgálat és számos metaanalízis igazolja, hogy rövid távon jelentősen csökkenti a depressziós tüneteket, és megfelelően felépített programok esetén a visszaesés kockázatát is. A NICE 2022-es irányelve külön kiemeli a CBT-t, a viselkedésaktiválást, az interperszonális terápiát, a problémamegoldó terápiát és a rövid pszichodinamikus terápiát mint első vonalbeli pszichológiai kezeléseket enyhébb és súlyosabb depresszióban egyaránt. A CBT erőssége, hogy strukturált, átlátható, és jól kombinálható online programokkal, önsegítő anyagokkal.

A mindfulness-alapú kognitív terápia (MBCT) eredetileg visszatérő depresszióban szenvedők relapszus-megelőzésére született. Hálózati metaanalízisek szerint az MBCT – különösen akkor, ha a programhoz booster-ülések is társulnak – hosszú távon csökkenti a visszaesés kockázatát a szokásos kezelésekhez képest, és a visszaesésig eltelt időt is meghosszabbítja. Ez nem azt jelenti, hogy minden depressziós embernek mindfulness-csoportba kellene mennie, de ha valakinek visszatérő epizódjai vannak, érdemes ezt a lehetőséget a kezelő szakemberrel megbeszélni.

Az ACT (acceptance and commitment therapy) és más „harmadik hullámos” terápiák ma már nem egzotikus alternatívák, hanem jól dokumentált módszerek. A Schefft és munkatársai által publikált 2023-as hálózati metaanalízis alapján az ACT, az MBCT, a sématerápia, a dialektikus viselkedésterápia és más hasonló megközelítések általában ugyanolyan mértékben csökkentették a depressziós tüneteket, mint a CBT, miközben a szokásos ellátáshoz képest jelentős előnyük volt. Ezek a terápiák gyakran a gondolatok tartalmának megváltoztatása helyett inkább a gondolatokhoz való viszonyon, az elfogadáson, az értékvezérelt cselekvésen és a tudatos jelenléten keresztül dolgoznak.

Külön említést érdemel a rövid pszichodinamikus terápia (short-term psychodynamic psychotherapy, STPP). Az egyéni páciensadatokon (IPD) alapuló, friss metaanalízis szerint az STPP közepes nagyságú hatással csökkenti a depressziós tüneteket a kontrollfeltételekhez képest, és különösen azoknál hatékony, akiknek hosszabb ideje tart a depressziós epizódjuk. Ez fontos üzenet azoknak, akik úgy érzik, hogy „évek óta ugyanabban a mocsárban vannak”: a mélyebb mintázatokkal dolgozó, de időben mégis behatárolt pszichodinamikus munka ebben a csoportban kifejezetten ígéretes.

A WHO 2025-ös ténylapja külön kiemeli a viselkedésaktiválást, a CBT-t, az interperszonális terápiát és a problémamegoldó terápiát mint hatékony pszichológiai kezeléseket depresszióra. Ezek nagy előnye, hogy jól strukturálhatók, viszonylag könnyen képezhetőek, és bizonyítottan skálázhatók – akár csoportban, akár rövidebb formátumban, akár digitális támogatással.

További ígéretes terápiák: DBT, sématerápia, megoldásfókusz és családi intervenciók

A II. szintű bizonyítékot élvező módszerek nem „gyengék”, hanem általában kevesebb vagy kisebb elemszámú vizsgálattal rendelkeznek. Ilyen például a depresszióra adaptált dialektikus viselkedésterápia (DBT skills training), amely egy kisméretű, de jól megtervezett vizsgálatban nagy hatással csökkentette a gyógyszeres kezelés mellett is fennálló depressziós tüneteket, és a hatás 6 hónapos utánkövetésben is megmaradt. Hasonló a helyzet a sématerápiával: egy randomizált klinikai vizsgálatban a sématerápia és a CBT nagyjából azonos arányban hozott javulást, remissziót és gyógyulást, ami arra utal, hogy mélyebb személyiségstruktúrákra építő megközelítésként életképes alternatíva.

A megoldásfókuszú rövid terápia (solution-focused brief therapy) egy törökországi, súlyos depresszióban szenvedő betegek körében végzett vizsgálatban 6–10 ülés alatt szignifikánsan csökkentette a Beck-féle depresszió pontszámot a szokásos ellátáshoz képest, és a hatás még 3 hónap múlva is érezhető volt. Ugyanakkor a vizsgálat statisztikai kockázatai miatt óvatosan kell általánosítani az eredményeket. Családi pszichoedukáció és családi intervenciók esetén egy randomizált vizsgálat azt mutatta, hogy a családtagoknak nyújtott néhány ülésnyi oktatás és támogatás jelentősen meghosszabbította a visszaesésig eltelt időt, és 9 hónap után jóval magasabb volt a remissziós arány, mint a csak szokásos ellátást kapó csoportban.

Ezek az eredmények két szempontból fontosak. Egyrészt azt mutatják, hogy a depressziót érdemes rendszerben látni: nem csak az egyén belső folyamatai, hanem a kapcsolatok, a családi dinamika, a társas támogatás is terápiás célpont. Másrészt azt is jelzik, hogy a „klasszikus” terápiák mellett helye van olyan módszereknek is, amelyek kifejezetten erőforrásokra, célokra, rövid protokollokra építenek. Üzleti gondolkodással élve: nem minden kliensnek ugyanarra a „termékre” van szüksége, és az ökoszisztéma akkor erős, ha több validált opció elérhető.

Digitális és önirányított beavatkozások: mit tud a „virtuális terápia” depresszió esetén?

Az elmúlt években a digitális mentális egészség robbanásszerűen fejlődött. Kérdés, hogy a depresszió kezelése szempontjából ez mennyiben „valódi” terápia, és mennyiben csak kiegészítő eszköz. A 2023-as, virtuális ellátásra fókuszáló metaanalízis 24 randomizált vizsgálat eredményeit összegezte, és azt találta, hogy a videós, telefonos vagy webalapú pszichoterápiás beavatkozások (leggyakrabban online CBT) lényegesen nagyobb eséllyel hoztak remissziót, és jobban csökkentették a depressziós tüneteket, mint a várólista, a szokásos ellátás vagy a „figyelemkontroll” feltételek. Ugyanakkor az in-person terápiához képest nem találtak szignifikáns különbséget a kimenetekben.

Ez a gyakorlatban három dolgot jelent. Először: a megfelelően felépített online terápia nem B-kategóriás megoldás, hanem reális alternatíva, különösen akkor, ha földrajzi, időbeli vagy anyagi okokból nehéz személyesen terápiába járni. Másodszor: az „önirányított” digitális programok (amelyekben a szakember jelenléte minimális vagy nincs) is képesek érdemi tünetcsökkenést elérni, de kutatások és irányelvek szerint általában hatékonyabbak, ha legalább rövid, strukturált szakemberi támogatás kapcsolódik hozzájuk (például e-mailes vagy rövid videós check-in). Harmadszor: a digitális beavatkozások nem váltják ki azokat a helyzeteket, ahol sürgős, komplex vagy magas kockázatú állapot áll fenn – például öngyilkossági veszély esetén.

Dajka Gábor tapasztalata szerint az elkövetkező évek depressziókezelése hibrid irányba fog elmozdulni: személyes terápia, digitális eszközök és önsegítő tanulás kombinációja felé. A leginkább életképes modellek várhatóan azok lesznek, ahol a kliens nem passzív „beteg”, hanem aktív résztvevő: megérti, mit miért csinál, követi a saját haladását, és a terapeuta vagy pszichiáter partnerként dolgozik vele. Ez összhangban áll a WHO és más szervezetek azon törekvésével, hogy skálázható, strukturált, mégis személyre szabható pszichológiai ellátást építsenek ki világszinten.

Hogyan válasszon terápiát egy felnőtt depresszió esetén?

A bizonyítékok ismerete csak az egyik oldala a döntésnek. A másik az, hogy egy konkrét ember adott élethelyzetben, adott erőforrásokkal mit tud és mit hajlandó bevállalni. A nagy irányelvek – például a NICE NG222 – hangsúlyozzák, hogy a kezelést közös döntéshozatallal, informált választással kell kijelölni: a kliensnek tudnia kell, milyen opciói vannak, milyen erősségű-e mögöttük a bizonyíték, és milyen gyakorlati következményei vannak (idő, költség, elérhetőség).

Gyakorlati szempontból egy depressziós felnőtt számára a következő kérdések lehetnek hasznosak, amikor pszichoterápiát keres:

• Milyen módszerben dolgozik a terapeuta (CBT, MBCT, ACT, IPT, pszichodinamikus, stb.), és milyen kutatási háttér támasztja alá ezt depresszió esetén?
• Mennyi ideig tart a javasolt terápia (hetek, hónapok), és milyen gyakran vannak ülések?
• Mennyire strukturált a folyamat (van-e kézikönyv, házi feladat, mérőeszközök), vagy inkább szabadabb beszélgetés jellegű?
• Elérhető-e kiegészítő digitális program, önsegítő anyag, csoportterápia?
• Hogyan kezeli a terapeuta az akut kockázatot (öngyilkossági gondolatok, önsértés), szükség esetén hogyan von be pszichiátert?

Magyar kontextusban az ellátórendszer valóságát is figyelembe kell venni. Hosszú várólisták, területileg egyenetlen hozzáférés, magánellátás költségei – mind olyan tényezők, amelyek miatt sokan kompromisszumos megoldásokba menekülnek. Szerintem azonban még ebben a helyzetben is van mozgástér: a kliens kérdezhet, összehasonlíthat, és nem muszáj beérnie az első elérhető opcióval, ha az módszertanilag gyenge vagy átláthatatlan. A depresszió kezelése nem „luxus-szolgáltatás”, hanem életminőséget és gyakran életkilátásokat érintő kérdés.

Fontos biztonsági szempont: ha a depresszió mellé öngyilkossági gondolatok, önsértés, extrém reménytelenség társul, az akut kockázati helyzet. Ilyenkor nem cikkeket kell olvasni, hanem sürgősen szakemberhez fordulni – háziorvoshoz, pszichiáterhez, sürgősségi ellátáshoz vagy krízisvonalhoz. A jelen szöveg tájékoztató jellegű, nem helyettesíti az orvosi vagy pszichológiai diagnózist, és nem ad egyénre szabott kezelési javaslatot.

Dajka Gábor business coach szerint

Ha egy mondatban kellene megfogalmaznom az üzenetet, azt mondanám: a depresszió kezelésében ma már nem az a kérdés, hogy „van-e segítség”, hanem az, hogy a rendelkezésre álló, bizonyított módszerek közül ki, mikor és hogyan jut hozzá. A Level I és II szintű bizonyítékokkal rendelkező terápiák sora világosan mutatja, hogy a pszichológiai beavatkozások nem puha „lelki beszélgetések”, hanem komoly, kutatásokkal alátámasztott intervenciók, amelyek hatással vannak tünetekre, életminőségre, visszaesésre és sokszor a munkaképességre is.

Üzleti és rendszerszintű gondolkodással nézve a depressziókezelés ma még messze nincs ott, ahol lehetne. A kínálati oldalon gyakran hiányzik a transzparencia (milyen módszert használ a szakember, milyen bizonyítékkal), a keresleti oldalon pedig a tudatos választás képessége. Aki depressziós, nem feltétlenül fog randomizált kontrollált vizsgálatokat olvasni; de joggal várhatná el az ellátórendszertől és a szakemberektől, hogy az ő helyettük elvégezzék ezt a szűrést, és bizonyíték-alapú ajánlatot tegyenek.

Személyes meggyőződésem, hogy etikai kérdés is, milyen terápiát kínálunk. Ha tudjuk, hogy bizonyos módszerek mögött nagyszámú, jó minőségű vizsgálat áll, míg más megközelítések legfeljebb anekdotikus tapasztalatokra épülnek, akkor felelőtlenség az utóbbiakat első vonalban erőltetni. Ez nem zárja ki a kreativitást, a személyre szabást, de a „keretnek” evidence-basednek kell lennie. A depresszió komoly állapot, de nem reménytelen: a számok és a metaanalízisek mögött valós emberek vannak, akiknek az életminősége mérhetően javult. Ezt a lehetőséget minél több emberhez el kell juttatni – ez már nem csak klinikai, hanem társadalmi döntés is.

GYIK – szakértő válaszol

Melyik terápia „a legjobb” depresszióra?

A jelenlegi bizonyítékok alapján nincs egyetlen „legjobb” módszer. A CBT, a viselkedésaktiválás, az interperszonális terápia, a problémamegoldó terápia, a mindfulness-alapú kognitív terápia, az ACT és a rövid pszichodinamikus terápia mind erős (Level I) kutatási háttérrel rendelkeznek. A választást a depresszió súlyossága, a visszaesések száma, a kliens preferenciái, korábbi terápiás tapasztalatai és a helyi hozzáférés egyaránt befolyásolják. Gyakorlati szempontból az a legjobb terápia, amelyik bizonyítottan működik, elérhető, és amelyhez a kliens ténylegesen tud kapcsolódni.

Gyógyszer vagy pszichoterápia: mivel érdemes kezdeni?

A nagy nemzetközi irányelvek – például a WHO és a NICE – általában azt javasolják, hogy enyhébb esetekben elsőként pszichológiai kezelést próbáljanak meg, közepes-súlyos depresszióban pedig a gyógyszer és a pszichoterápia kombinációja adja a legjobb esélyt a javulásra. A döntést mindig szakorvossal és/vagy klinikai szakpszichológussal érdemes meghozni. A gyógyszer nem „kudarc”, a pszichoterápia pedig nem „luxus”: mindkettő eszköz, amelyek más-más problémakomponensekre hatnak. A lényeg, hogy a választás tudatos és tájékozott legyen, ne pedig pusztán megszokás vagy véletlen.

Elég lehet-e csak egy online program vagy önsegítő könyv?

Kutatások szerint az önirányított digitális programok és bizonyos önsegítő, CBT-alapú könyvek is tudnak mérhető tünetcsökkenést hozni, különösen enyhébb depresszió esetén. Ugyanakkor a metaanalízisek általában azt mutatják, hogy jobbak az eredmények, ha legalább minimális szakemberi támogatás kapcsolódik hozzájuk (például e-mailes visszajelzés vagy rövid online konzultáció). Súlyos, visszatérő, vagy öngyilkossági kockázattal járó depresszió esetén önmagában önsegítő eszközökre támaszkodni nem biztonságos és nem is elég.

Van-e bármi sajátosság a magyar helyzetben?

Magyarországon a bizonyítottan hatékony terápiák – például CBT, MBCT, IPT – elérhetők, de nem egyenletesen. Budapesten és néhány nagyvárosban több a képzett szakember, vidéken sokkal szűkebb a kínálat, és gyakran hosszú várólisták vannak. A társadalombiztosítás által finanszírozott ellátásban a kapacitás korlátozott, ezért sokan a magánellátáshoz fordulnak, ami anyagilag megterhelő. Ezért is fontos, hogy aki terápiára költ, azt tudatos döntés alapján tegye: olyasvalakit válasszon, aki transzparens a módszeréről, és tud bizonyíték-alapú háttérrel dolgozni. A magyar szakmai közegben egyre több helyen jelennek meg strukturált, CBT- és mindfulness-alapú programok; ezek az irányú fejlesztések szerintem a következő évek egyik kulcsterületét jelentik.

Mi a legfontosabb lépés, ha valaki magára ismer a depressziós tünetekben?

A legfontosabb lépés: nem egyedül maradni vele. Praktikusan ez azt jelenti, hogy először valakinek elmondani (családtag, barát), majd felkeresni a háziorvost, pszichiátert vagy klinikai szakpszichológust. A depresszió önmagától is enyhülhet, de a kezeletlen depresszió tartósan rontja az életminőséget, növeli az egyéb betegségek és az öngyilkosság kockázatát. Ha a tünetek közé tartoznak az öngyilkossági gondolatok, az sürgős helyzet: ilyenkor azonnali szakmai segítséget kell kérni. A segítségkérés nem gyengeség, hanem felelős döntés egy bizonyítottan kezelhető állapottal szemben.

Ajánlott magyar videók/podcastok

Források

World Health Organization: Depressive disorder (depression), 2025. Fact sheet.

NICE Guideline NG222: Depression in adults: treatment and management, 2022.

Schefft C. et al. (2023). Efficacy and acceptability of third-wave psychotherapies in the treatment of depression: a network meta-analysis of controlled trials. Frontiers in Psychiatry.